Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A Smek nap (Smek 1.) 19 csillagozás
A 12 éves Tipnek fogalmazást kell írnia. Mégpedig a Smek Napról, és öt teljes oldalt. Szavamra, azt sem tudja, hol kezdje a történetet. Talán ott, amikor az anyukája nyakán megjelent egy szemölcs, amit állítása szerint földönkívüliek helyeztek el rajta?
Esetleg a karácsonnyal, amikor hatalmas, fura alakú űrhajók szálltak le a Földre, és a hurr nevű földönkívüliek elrabolták az anyját? Vagy amikor a hurrok leigázták a Földet, átnevezték „Smekföldének”, az emberek számára pedig Floridát jelölték ki rezervátumnak?
Bárhol kezdi is, egy biztos: Tip története messze túlmutat egy iskolai fogalmazás keretein. Sziporkázó humorral meséli el, különös barátságát egy Oh nevű hurral,
közös útjukat Brrrissítő nevű lebegő autójukkal Floridába, hogy megtalálják anyukáját a Vidám Egér Birodalmában, és a nagy tervet, amivel talán megóvhatják a Földet egy újabb idegen faj hódításától.
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kaméleon könyvek Könyvmolyképző
Enciklopédia 3
Kedvencelte 3
Most olvassa 1
Várólistára tette 14
Kívánságlistára tette 7
Kiemelt értékelések
Érdekes történet volt. S bár gyerekeknek íródott én is élveztem, hol nevettem, hol összegyűlt a könny a szememben… milyennek látnak/látnának minket más fajok? Mi az igazán fontos? Mi alapján/miből alakul ki a barátság? Szerintem ez fontos dolog. Aranyos, kedves történet picit másképp. Menéztük a mesét is az is tetszett. De nem akar belőle eszembe jutni az egyik legviccesebb mondat az arckifejezésről a te arcod…..?
Egynek jó volt. De a mesét a gyerkőc miatt biztos többször nézzük meg, a könyv egyszer olvasós volt nálam, az a szép volt, jó volt de épp elég volt. Kellemes kikapcsolódás volt.
Ahhoz képest, hogy eleinte mennyire idegenkedtem ettől a könyvtől, elég szoros barátságot kötöttünk. Az tény, hogy eleinte a búv beszéd kissé idegen volt, idegesített, hogy a szavak nem voltak megfelelően ragozva és a mondatokon belül nem a megfelelő sorrendben álltak. Ez tette hitelessé a történetet, de egyébként néhány oldal után már hozzá is lehetett szokni.
Ez a kis szerencsétlen, ártalmatlan búv, ez az Oh nevezetű figura nagyon-nagyon befészkelte magát a szívembe és nagyon megszerettem. Tip egy igazán belevaló kiscsaj volt, ami a szívén, az a száján. Végigkísérjük kalandos utazásukat a Szörpmobillal, melyek hol megható, hol pedig sok-sok humoros résszel vannak megtarkítva. Egyáltalán nem volt unalmas, sokkal inkább izgalmas. A különféle helyeken tett kalandok, a veszélyes szituációk mind-mind feldobták a könyvet. A kis képregények és rajzok különösen kedvessé tették számomra a történetet. Sok bölcsesség is elhangzik benne. Egyszerűen nem találok kivetnivalót. A rajzfilmet már várólistára is tettem, mindenképpen sort kerítek rá.
Szerettem a történetet, nagyon és a kis szereplőket is. Nagyon kellemes olvasmány volt, szinte minden korosztálynak tudnám ajánlani. Meglepő is, hogy csak ilyen kevés olvasása és értékelése van.
Egyik kedvencünk Oh története, szóval “kötelező” volt elolvasni is. :)
A mese sokkal könnyedebb, aranyosabb, így leírva azért komolyabb volt az egész – itt megtudtuk, hogy nemcsak úgy felszippantották az embereket a Búvok, és boldogan élt tovább mindenki Floridában, hanem ez a megszállás hosszabb és nehezebb folyamat volt… Tip pedig a mesében is belevaló kislány, de így belelátva a fejébe még sokkal szimpatikusabb!! Imádtam, hogy ennyire feltalálja magát!!
Nagyon jól volt megoldva a könyv szerkezete, ez az egész Tip fogalmazása volt, és mesélés közben voltak klassz kis “beszúrásai” is a leendő olvasók számára. Igaz, volt benne több laposabb rész is, de nekem mégis tetszett!
Hosszú időbe telt, de elolvastuk. Elég vaskos könyv, és esténként néhány oldalt olvasva (hiszen más esti mesék is vannak mellette), bizony nem kis időbe kerül.
Természetesen a film motivált leginkább arra, hogy megismerkedjünk az eredeti történettel is. A film mindkettőnknek nagyon tetszett. A regény szinte teljesen más kategória. Alapvetően annyi közös vonás van bennük, hogy mindkettőben elfoglalják a Földet a búvok, és jönnek utánuk a gorgok. Az embereket pedig egy-egy elszigetelt területre költöztetik. A könyv egy nagy utazás története, és jóval bonyolultabb, mint a film. Néhol hosszadalmas kitérőkkel, mellékszálakkal, a filmben meg sem jelenő helyszínekkel, részletekkel. Összességében azt mondom: egy ifjúsági történetnek sci-fi beütéssel megfelel. És ne keressük a filmet a könyvben!
Még ajándék könyvként kaptam. Eszembe nem jutott volna, hogy beszerezzem. Viszont nem bánom, hogy megvan. Gyorsan olvasható, a képek illetve egy résznél vagy három oldalon való nyávogás :-) miatt is. Aranyos kis történet, de nekem a mesefilm jobban tetszett, de lehet hogy azért, mivel azt előbb ismertem meg, és ahhoz viszonyítottam a filmet.
A film sokkal jobban tetszett, nagyon megszerettem benne a csetlő-botló, ügyetlen búvokat. Ezeket a karaktereket vártam a könyvben is, úgyhogy felkészületlenül értek például a „kiradírozó puskáik”, nem is beszélve az anyuka jellemének teljes megváltoztatásáról. Nem volt rossz (akadtak benne kifejezetten vicces részek, pl. a búvok története), de teljesen más volt, mint a film.
Ezt a könyvet napokon keresztül tudtam kiolvastam. Előtte a filmből ismertem meg a történetet, de ez a könyv valószínűleg arra számítottam, hogy a film néhány dologra eltér a könyvtől. Szóval jól sikerült kiolvasni.
Népszerű idézetek
– Roosevelt volt az utolsó igazi elnök – folytatta a főnök. – Azóta csak barmok váltják egymást.
258. oldal
– Nem hiszem, hogy sikerül eljutnunk Floridába – mondtam.
– Miau?
– Florida. Oda tartunk. Nagy állam, tele naranccsal.
Röfi folytatta az evést, én is haraptam még egyet a szeletből, ami egyre jobban emlékeztetett egy darab radírra.
– Esetleg itt maradhatnánk. Elég messze vagyunk a várostól. A búvok talán észre sem vennék.
– Miau.
– Dehogynem. Ellakhatnánk valamelyik házban. Vagy egy szállodában. És ez a kisváros valószínűleg tele van konzervekkel.
– Miau, miau.
– Oké. Ha olyan okos vagy, mondj egyetlen épkézláb okot, amiért nem fog működni.
– Miau.
– Ó, mindenre ezt mondod.
21. oldal
Mire vagy kíváncsi? Tudni akarod, hogy magához szorított és a levegőbe emelt, hogy csak a lábujjam érte a földet? Hogy viszonoztam az ölelését? Tudni akarod, mit éreztem, amikor nedves szempillája az arcomhoz ért? Mit éreztem, amikor két kezébe fogta az arcomat, és felnevetett? Hogy nevettem-e? Tudni akarod, milyen érzés volt?
Nem rád tartozik.
310. oldal
Egyenesen a lenyugvó nap felé tartottunk. Nyugaton ezt tényleg meg lehet csinálni. A naplementék itt tudnak valamit, amit Pennsylvaniában nem. A napkorong itt jobban ragaszkodik a horizonthoz, úgy kell lerángatni onnan, és dühében gyönyörű rózsaszínné, narancssárgává és lilává varázsolja az eget. Teljesen szürreális.
174. oldal
Néhány állat biztosan megszökött a Vadvilág Állatkertből, gondoltam, és közben kétségbeesetten igyekeztem felidézni, tanította-e valaki a suliban, hogy mit kell tenni, ha oroszlánnal találkozunk; de, természetesen, nem, túlságosan lefoglalta őket, hogy olyasmiket tanítsanak, mint például melyik államnak mi a fővárosa.
103. oldal
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Scott Westerfeld: Behemót 91% ·
Összehasonlítás - Kertész Erzsi: A küldetés 93% ·
Összehasonlítás - Dan Krokos: Hamis emlékek 83% ·
Összehasonlítás - Wéber Anikó: Örökszerda 95% ·
Összehasonlítás - Andri Snær Magnason: Időláda 91% ·
Összehasonlítás - Eoin Colfer: Artemis Fowl és az elveszett kolónia 91% ·
Összehasonlítás - Bjørn Sortland – Timo Parvela: A visszaszámlálás 79% ·
Összehasonlítás - Lucy Hawking – Stephen Hawking: George kulcsa a rejtélyes univerzumhoz 92% ·
Összehasonlítás - Jude Watson: Az ostromlott templom 84% ·
Összehasonlítás - Bobbie Peers: A lurídiumtolvaj 81% ·
Összehasonlítás