!

Acélsodrony – A hatvanas évek 13 csillagozás ↑ 8%

Aczél Endre: Acélsodrony – A hatvanas évek

Az Acélsodrony a politika, a szellem, a kultúra, a művészet és a sport közelmúltjának évtizedeibe kalauzolja az olvasót. Ez a kötet a hatvanas évekbe. Az akkori történések – általában jelentős dolgok, teljesítmények – felidézése nosztalgikus élményeket ébreszthet azokban, akik már felnőtt fejjel élték át a kérdéses időket, ugyanakkor ismeretforrás mindazoknak, akik semmit vagy csak nagyon keveset tudnak az apáik által megéltekről. A nemtudás nagy baj, a múlttal szembeni közöny még nagyobb. Tapasztalatom szerint azoknak, akik ma kerülnek ki az iskolapadokból, a „kádárinak” mondott évtizedekről, a Magyarországon és a hazánkat körülvevő világban akkoriban lezajlott eseményekről még csak sejtelmük sincs. Holott a „konszolidált Kádár-korszak” kezdete és a kubai rakétaválságot követő enyhülés, de azt is mondhatnám, Csontváry újrafelfedezése, Marilyn Monroe öngyilkossága vagy a francia filmes újhullám megszületése óta közel fél évszázad telt… (tovább)

>!
Park, Budapest, 2010
416 oldal · ISBN: 9789635308972
Hirdetés

Most olvassa 5

Várólistán 7

Kívánságlistán 2

Elcserélné vagy eladná

>!
★★★★★ Eladó Elcserélhető
gyurr könyve

Népszerű értékelések

+
>!
Mollie

Nem tudom, hogy miért, de kicsit kevesebb politikára számítottam, meg szerintem sportról se olvastam még ennyit talán egész életemben, viszont összességében nem bántam meg, hogy elolvastam. Szerintem néha bele fogok lapozni még (főleg a többi téma miatt:), és persze a 70-es, 80-as évekről szóló kötetekre is kíváncsi vagyok.

2 hozzászólás
+
>!
Tiger205

Jó, jó, de…
..nekem kicsit szájbarágós, kicsit nagyon az alapoktól indul.
Vagy lehet, hogy csak öreg vagyok, s nem nekem készült?

2 hozzászólás
+
>!
Theo

Kifejezetten tetszik! Aczél Endrét korábban is kedveltem. Érdekes kerezstmetszetét adja a 60-as éveknek…

+
>!
Morzsa

A sok érdekes tény mellett, amit valóban megtudhattam a könyvből nekem kicsit túlzottan pozitívan mutatta be a korabeli Magyarországot.
Időnként meg persze kicsit önkényesnek is tűnt a válogatás, miről essék vagy ne essék szó…. (mentségére szóljon Aczélnak, hogy valószínűleg háromszor ilyen vastag lett volna a könyv, ha minden fontosat bele akar venni)
Aztán szépen felfedeztem itt is a mániámat, azaz, hogy a történelmi események mennyire ismétlődnek a jelenben, és hogy az emberek soha nem tanulnak a történelemből…

+
>!
Anina89

Egy nagyon jó könyv. Érdekes dolog betekintést nyerni szüleim legfiatalabb éveibe és nagyszüleim fiatalságáéba.
A stílus is, amiben a könyv van nagyon jó. Ez egy olyan könyv, hogy amikor kedved van hozzá olvashatsz egy-két érdekesebb eseményről a múltból.
Én nagyon örültem neki, mert a középsuliban szinte semmit nem tanítanak a szocializmus időszakából, márpedig szerintem sokkal fontosabb megismerni, mi történt fél évszázaddal ezelőtt, mint mondjuk betéve tudni a Francia Forradalom eseményeit és résztvevőit.

+

Népszerű idézetek

+
>!
Tiger205

„és csodálatos színházi produkciók"
Az izgalom másutt volt, nagyon nagyrészt a klasszikusokban. Csodálatos előadásokat lehetett mi akkortájt. és néha azt gondolom, ez a jelző még fukar is. Ilyen volt a Madách Hamlet, Gábor Miklóssal a címszerepben. Az amúgy is intellektuális hajlamú, kurzuspolitikusból töprengő emberré lett Gábornak ezt az alakítását azóta sem tudta senki felülmúlni, megközelíteni sem. Az egész város a Hamletről beszélt akkortájt. Nem sokkal később már Latinovits Zoltánról.

77. oldal

+
>!
Tiger205

Ha Latinovitsot mondok, Ruttkait is mondanom kell. Ők ketten a Rómeó és a Víg színpadán önnön szerelmüket is eljátszották, ami – a bennfentesek számára legalábbis – még izgalmasabbá tette a dolgot. Ahogy ami kerten nézni tudják egymást, suttogták mindenfelé az akkori Pesten. A Shakespeare-remek után következett egy O'Neill-klasszikus. ugyancsak kettejükkel. Ez volt az Amerikai Elektra, ahol is Ruttkai Lavíniát, Latinovits meg Orint alakította.

78. oldal

1 hozzászólás
+
>!
Tiger205

…Az egész város a Hamletről beszélt akkortájt. Nem sokkal később már Latinovits Zoltánról.

Ennek a Debrecenből Miskolc érintésével Budapestre érkezett fiatal színésznek olyan kisugárzása volt a színpadon. hogy mihelyt megjelent, vibrálni kezdett körülötte minden. Beszélni is másként beszélt, mozogni is másként mozgott. mint bárki más. Ha hirtelenjében európai példát kellene mondanom, a lengyel Olbrychskít és az orosz Viszockijt említeném. Mind a kettővel meg tudott telni az egész színpad. mit a színpad, az egész színház.

77-78. oldal

+
>!
pelika 

De könnyű, ugye, elképzelni, hogy mekkora öröm, katartikus öröm volt annak idején Illésékkel együtt énekelni, hogy virág sincsen, te sem vagy már, miért hagytuk, hogy így legyen?! Az ilyesmit minden nemzedék kitermeli magából, kivéve ha Győzike válik a bálványává. Akkor nincs menekülés. Akkor nincs protest. Akkor már nem egy nemzedék, hanem csak a magamfajta öreg értelmiségi kérdezheti: miért hagytuk, hogy így legyen?

1968

+
>!
pelika 

Lőrincze küldetéses ember volt. Ám miközben magyarázott és magyarázott – a rádióban ötperces adásokban –, soha nem volt fölényes, kioktató és fegyelmező. Olyan volt, mint embernek: szelíd, diplomatikus, lefegyverző. És nagyon-nagyon érdekes. Bennem például megragadt, amikor azt magyarázta el, hogy Kölcsey Himnuszának Nyújts feléje védő kart sorában a feléje valójában föléje, hiszen, hangzott az érvelés, aki óvni akar valakit, az takarni óhajtja az illetőt a vésztől. Nem elég, ha odanyújtja neki a karját, föléje is kell helyeznie.

1968


Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el