Idézetek 20

+
>!
padmee 

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

[…]Attól fogva a fiatalasszony rosszul bánt az apósával, és ő irányította az egész családot. A férje semmit sem szólt, nem avatkozott közbe. Az öregember nagyon elszomorodott, de semmit sem szólt.
Egy nap aztán a fiatalasszony bezárta az öregembert a pincébe, és attól kezdve nem adott neki mást, csak száraz kenyeret. Az öregembernek már egyetlen foga sem volt, így nem tudta megenni a száraz kenyeret. Talán éhen is halt volna, ha a kis Csaksi titokban nem visz ennivalót a nagyapjának. A fiatalasszony aztán tudomást szerzett erről, és jól megverte a kisfiút.
Az öregember éhezett, legyengült, és nagyon megbetegedett. Már azt forgatta a fejében, hogy koldulni megy. El is indult volna, ám már ehhez sem volt elég ereje. Orvosságra lett volna szüksége, de a menyétől azt sem kapott.
Egy nap az asszony így szólt a férjéhez:
– Az apád hamarosan meghal. Nem maradhat itt tovább. A házunk tisztátlan lesz, ha itt hal meg. Holnap vidd el, és hajítsd le a szakadékba. Már elő is készítettem egy nagy kosarat, abba beleteheted.
A férje szomorú volt, de semmit sem szólt. Másnap reggel beleültette az apját a kosárba, amit aztán a hátára vett. Élelmet és vizet is vitt magával, mert azt tervezte, hogy nem veti le az apját a szakadékba, inkább otthagyja az egyik barlangban. Így is tett.
Amikor hazaért, a tűzbe akarta vetni a kosarat, ám a kisfia rákiáltott:
– Ne dobd a tűzbe azt a kosarat, apám! Nekem is szükségem lesz rá, amikor majd öregek lesztek!
Az ember csak nézte a fiát, és eszébe jutott, őérte milyen áldozatokat hoztak a szülei. Elszégyellte magát, és visszasietett a barlanghoz, hogy hazavigye az apját. Elkésett, az öregemberrel akkorra már végzett a betegség.

210-211. oldal

+
>!
Rawalpindi

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

A napsütésben tűzpirosnak tűnt a hegyek hósipkája. A hegy tükörképe megjelent a tóban, amely mintha arra készült volna, hogy az egész világot elnyelje.

221. oldal, Sudhana Könyvkiadó, Budapest, 2010

+
>!
Rawalpindi

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

…a gonosz asszony rájött, hogy a fehér tehén ennivalót ad a legkisebb lánynak.

246. oldal, Sudhana Könyvkiadó, Budapest, 2010

+
>!
Rawalpindi

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Nagyszájú megkérte Zsigerelőt, gyújtson füstölőrudakat. Közben egy tányért helyezett a ló farához, és lopva kihúzta belőle a gyapjúdarabot. A pici ezüstlovacska a tányérba koppant.
Zsigerelő látta, amit látnia kellett.
– Hányat ad naponta?
– Nekem, mivel sosem voltam különösebben szerencsés, csak két-három ezüstöt – felelte Nagyszájú. – De az a vénember, álmomban azt mondta, a szerencsésebbek akár harmincat, negyvenet is kicsalogathatnak belőle.
Én szerencsés ember vagyok – gondolta Zsigerelő magában. – De legyen, hogy a ló csak húsz ezüstöt ad naponta. Az annyi, mint hatszáz ezüst havonta, és hétezerkétszáz évente!
Ahogy így gondolkodott, egyre csak a lovat méregette. El is határozta, hogy megszerzi magának. Nagyszájú először hallani sem akart a dologról, de mivel Zsigerelő próbálkozott, végül felsóhajtott.
J- ól van, legyen! Én úgysem vagyok olyan szerencsés, mint te, nagyuram. Eladom neked a lovamat, de nem ezüstért, nem is aranyért, hanem gabonáért. Adj harminc zsákkal!
Zsigerelő úgy gondolta, alacsony az ár egy ilyen kincsért. Gyorsan megkötötték az alkut. Nagyszájú megkapta a gabonát, amit gyorsan visszavitt a faluba, és szétosztotta az emberek között. Szegény éhezők, nagyon boldogok voltak.
Zsigerelő még boldogabb volt. Nem is tudta eldönteni, hova kösse be a lovat, egyik helyet sem találta elég biztonságosnak. Végül aztán felvitte a saját szobájába. Vörös szőnyeget terített az állat alá, és előkészítette a füstölőrudakat.
Amikor meggyújtotta a füstölőket, a családjával együtt leste, mikor pottyant ki magából a ló egy ezüstöt, vagy egy aranyat. Egészen éjfélig vártak. A ló akkor megmozdult. Zsigerelő látta, valamit ki akar adni magából. Vártak, de semmi sem történt. Zsigerelő olyan izgatott volt, hogy felemelte a ló farkát, és benézett alája.
Hirtelen furcsa hang hallatszott, és a ló valóban kiadott magából valamit – valami olyasmit, ami ráfröccsent Zsigerelő arcára. A folyékony „arany” végigcsorgott a mohó földesúr nyakán, hátán, az egész testén.
Zsigerelő bosszúsan ugrándozni és kiáltozni kezdett. A ló eközben nyugodtan a vörös szőnyegre vizelt. A szobában rettentő bűz terjengett.

251.-253. oldal, Sudhana Könyvkiadó, Budapest, 2010

+
>!
Rawalpindi

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

…elmondta, hogy egy fehér kakashoz ment feleségül, mert csak így menthette meg a családját az éhhaláltól.

223. oldal, Sudhana Könyvkiadó, Budapest, 2010

1 hozzászólás
+
>!
Rawalpindi

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Pencsu boldogan élt a feleségével, Lhamóval, meg a fiaival, Dordzsival, Rencsinnel és Gamával. Egy nagy sátorban laktak, az egyik folyó mellett. Lhamó a házimunkát végezte, Pencsu pedig minden nap kihajtotta legelni a jószágokat. Dordzsi, Rencsin és Gama, a három fiú Lhamónak segített.
Így éltek vagy húsz évig. Akkor aztán Pencsu és Lhamó megöregedett. A fiaik egymás után elhagyták szüleiket, már mindhárman a saját sátrukban laktak. Pencsu és Lhamó nagyon szerényen élt a régi sátorban, már csak két birkájuk volt, a többi jószágot szétosztották a fiaik között. Alig jutott nekik étel, de nem szomorkodtak, beérték annyival.
Egy nap aztán Lhamó meghalt. Pencsu egyedül maradt.
Egyszer meglátogatta őt az unokahúga, Csomu, aki szomorúan látta, milyen nyomorban él szegény. Pencsu akkor már napok óta nem evett. Öreg volt, gyenge, egészen lesoványodott. Csomu tejet és csampát adott neki, majd megkérdezte tőle:
– Pencsu, mondd csak, miért kell így élned? Szükséged van valakire, aki gondodat viseli.
– Jaj, kinek kellene egy ilyen öregember? – kérdezte Pencsu.
– Hogy kinek? Majd meglátjuk! – felelte Csomu, azzal elment, és sorra meglátogatta Dordzsit, Rencsint, meg Gamát.
Másnap Csomu kivezette Pencsut a sátra elé.
– Nézd, itt vannak a fiaid. Ők majd felváltva gondoskodnak rólad. Ezentúl náluk fogsz lakni.
A fiúk arcán látszott, nem szívesen vállalják a feladatot. Csak azért akartak gondoskodni az apjukról, hogy az ismerőseik, a rokonaik meg ne szólják őket.

226. oldal, Sudhana Könyvkiadó, Budapest, 2010

Hirdetés
+
>!
Rawalpindi

Aki érdekből szeret, nem érdemel jutalmul egyebet, csak egy láda követ.

228. oldal, Sudhana Könyvkiadó, Budapest, 2010

+
>!
Rawalpindi

– Ne hagyd, hogy a külső megtévesszen (…) A dolgok sokszor nem olyanok, amilyennek látszanak.

224. oldal, Sudhana Könyvkiadó, Budapest, 2010

+
>!
Rawalpindi

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

…úgy válhatott gazdaggá, úgy élhetett biztonságban, hogy elszegődött szolgának a démonok mellé.

224.-225. oldal, Sudhana Könyvkiadó, Budapest, 2010

+
>!
Rawalpindi

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Dekji visszaköltözött az édesanyjához és a nővéreihez.. A drágakövekből, amit magával vitt, olyan jómódban élhettek, hogy soha többé semmire sem volt gondjuk. A tó ezután éppoly mosolyogva nézte, a hegy ezután éppúgy védelmezte a kis házat, mint annak előtte.

225. oldal, Sudhana Könyvkiadó, Budapest, 2010