Értékelések 10

+
>!
csillagka P

Nagyon régen kaptuk ez a könyvet. Egyszer talán kinyitottuk, de nem volt átütő, kimaradt és most pótoltam, sajnos már nem a gyereknek. Hiányzik az esti mesélés. Nem baj, lesz még nekem unokám:) jó sok új mesekönyvvel készülök addig.( nem ezzel)
A hóoroszlán meséit nem sajnálom, hogy kimaradtak, van bennük valami fenyegetően harsány alpáriság. A magyar népmesék nagyrészt bájosan gyermekesek, aranyosak, egy csepp méreg sincs bennük, ezeken nem tudtam nevetni, elborzadtam a primitív és felületes rosszindulaton amelyik egy-két történetből áradt.
Vártam a csodát az a keleti fajtát, helyett kaptam nagyon sok nyúlfarknyi, nem tudok vele mit kezdeni mesét.
Talán nem véletlenül maradt eddig olvasatlan.

2 hozzászólás
+
>!
Bori_L P

Nem is tudom, mit vártam igazán tibeti mesék címszó alatt, de értek meglepetések. Buddhista tanmesék egyáltalán nem voltak, amin kicsit meglepődtem, volt viszont egy mese (A Tigriskirály legyezője), ami egyértelműen nem „csak” befurakodott Tibetbe, eredetileg „a kánok országában” játszódott, amit én Mongóliaként azonosítottam, de persze ki tudja. Voltak mesék, amik egyáltalán nem tetszettek (pl. amelyiknek a végén szétszabdaltak egy asszonyt, mert nem tudtak megosztozni rajta), de olyanok is, amiket nagyon megszerettem (a kedvencem A fehér kakas volt). Összességében nem hagyott különösebben mély nyomot bennem a válogatás, de érdekes volt elolvasni.

++++
>!
Holdbéli_nyúl P

A könyv egy-két kivétellel rövidebb történeteket tartalmaz, amikről el tudom képzelni, hogy tényleg élőszóban is mesélték őket, például az iskola miatt nyafogó gyerkőcnek. De nagyon sok más élethelyzetre is találunk „példabeszédeket”, a könyv felvonultat variánsokat is.

Hirdetés
+
>!
Magdileona

Felnőtt korban meglehetős kikapcsolódásnak számít mesét olvasni.
Érdekes volt ez a mesegyűjtemény. Egyrészt rengeteg ismerős motívumra bukkantam a gyerekkorban olvasott számtalan – nem is mindig csak magyar – népmeséből, másrészt megnyugtató volt, hogy nagyjából máshol is az az értékrend, ami a már régen olvasottakból megszokott. Azért volt néhány mese, melynél igazság szerint, hogy úgy mondjam, nem éreztem „elégtételt”. Mondjam úgy, hogy nem minden esetben voltam biztos benne, hogy mindig érdemes jónak és becsületesnek lenni…? Mert néha azt éreztem, ugyanazt vagy még többet elérem, ha nem feltétlenül lennék az…

+++