Abe Kóbó: A homok asszonya 4.15 / 76
A szerzőt A homok asszonya című regénye tette nevét világhírűvé. A homok, az elementáris, pusztító erő – szimbólum is. Az író a látható világ formáival akarja érzékeltetni a közömbösséget, a fásultságot, amely homokként temeti be, bomlasztja szét az emberek életét.
Címkék
Most olvassa
Várólistán
Kívánságlistán
Elcserélné vagy eladná
Top értékelések
Olvasás közben, őszintén szólva, egyáltalán nem tetszett, kifejezetten örültem, hogy a végére értem. Akkor nem adtam volna rá két csillagnál többet. Aztán napokkal, hetekkel később azon vettem észre magam, hogy még mindig gondolkodom a könyvön. Rájöttem, hogy az a nyomasztó, kellemetlen érzés, amit az olvasás közben tapasztaltam, valójában az író zsenialitása a történet hangulatának érzékeltetésében. Hiszen a szereplők minden porcikájába beférkőző, soha el nem tüntethető homok, a napok egyformasága, a kilátástalanság az, ami nyomasztó, fullasztó. Már vagy egy éve olvastam a könyvet, de most, ahogy visszagondolok a történetre, szinte hallom, ahogy a száraz homokot fújja a szél, érzem a szagát, elképzelem, ahogy térdig süppedek benne, ahogy reggeltől estig csak söpröm és söpröm, és semmi más sincs… Hihetetlen.
Azért kap tőlem mégis csak négy csillagot a könyv, mert nem jó ilyen hangulatba keveredni. Hőségszaga van és szürke színe.
Nagyon mély gondolatokat temet a pergő homok rejtekébe a szerző. Az olvasó megpróbálja magát beásni és megérteni a mélyben húzódó igazságot, miközben a szabadság utáni vágyódás által börtönzi be magát és veri láncra lelkét.
A homok pedig csak pereg és pereg…
Nagyon sajnálom hogy japán az eredeti..vagy azt hogy én nem értek japánul..biztos érthetőbb lenne eredetiben.
: (
Átgondolja az ember az életét olvasása során. Legalábbis nálam egy ilyen folyamatot indított be, de szerencsére nem jutottam arra, hogy a homok maga alá temetett.:)
Mintha a Dűne forgatásának rég elfeledet helyszínére ejtenének le egy kafkai szereplőt. Niki Dzümpei nem bogár, hanem rovarkutató, de ugyanúgy elnyeli őt is a homok. S mint a bogarai a csapdában, ő is minél jobban erőlködik, annál biztosabban tartja fogva a homokcsapda.
Tetszett nagyon – és nem csak azért, mert japán. Mélyenszántó, gondolkodásra serkent, kiterjedt szimbólumrendszerét akár többféleképp is értelmezhetjük – éppen ezért mindenki saját élménnyel gazdagodhat.
Nagyon tetszett. Az egyetlen japán könyv amit olvastam, eddig. Kissé fiatal voltam hozzá még szerintem, egyszer lehet újraolvasom.
Klasszikus. Nem rajongok túlságosan a japán irodalomért, de ezt mindenkinek ajánlom.
Top idézetek
Az idő végtelen hurokként hevert, olyan volt, mint egy összetekeredett kígyó belseje. Előremozdulás csak annyi, hogy egyik hurokból át a másikba.
1969: 119.
Ha a homok prizmáján át nézi az ember a világot, minden formával bíró tárgy – irreális.
1969: 46.
Valamikor egyszer látta a Magány pokla című metszet reprodukcióját, és a kép meghökkentette. Furcsa pózban az égen úszó embert ábrázolt. Tágra meredt szeme teli rémülettel. Körülötte az űrben az elhunytak félig áttetsző, sötét árnyai. Nehéz áttörnie a lelkek tömegén. A holtak hadonászva és egymást lökdösve szüntelen magyaráznak valamit az embernek. Ugyan mitől lett ez a Magány pokla? Akkor ott neki az járt az eszében, hogy talán elcserélték a feliratot. Most azonban számára már világos a kép mondanivalója. A magány – a kielégítetlen vágyálmok gyötrelme.
140. oldal
A férfinak hirtelen úgy rémlett, hogy a tulajdon két szeme, mint egy-egy madár felröppent az ég magasába, és onnan les le rá. És nem más, mint ő maga, aki itt a történtek furcsaságán töpreng, ő folytat igen-igen furcsa életet.
22. fejezet utolsó két mondata.
Külső linkek
Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el
Akiknek ez a kedvence, még ezeket szeretik
- George Orwell: 1984
- Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
- William Golding: A Legyek Ura
- Hamvas Béla: Karnevál
- Krasznahorkai László: Háború és háború
- Krasznahorkai László: Sátántangó
- Lev Tolsztoj: Háború és béke
- E. T. A. Hoffmann: Az arany virágcserép
- Gabriel García Márquez: Száz év magány
- Albert Camus: Közöny
