Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A Szoga fivérek krónikája 7 csillagozás
„A Szoga fivérek krónikája” a japán háborús történetek egyik kiemelkedő és igen népszerű darabja, amely a XII. században, egy véres polgárháborút követő időszak után, a sógunátus kialakulásának idejében játszódik. A cselekmény egy családi viszály során kirobbanó gyilkosságról és annak megbosszulásáról szól. A művet számos helyen konfucianista és buddhista példázatok és az akkoriban közismert kínai történetek tarkítják.
A Szoga monogatarit, bár századokkal hamarabb keletkezett, és számos nó és kabuki darab feldolgozta, csak a XVII. században jegyezték le. Az izgalmas mű egyben igazi történelmi tabló is, amely bepillantást nyújt a kora középkor harcos osztályának, a szamurájoknak a világába és mindennapjaikat meghatározó értékrendjébe.
Eredeti megjelenés éve: 1987
Enciklopédia 7
Szereplők népszerűség szerint
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 1
Várólistára tette 9
Kívánságlistára tette 8
Népszerű idézetek
– Nincs szánalmasabb egy kéjnő sorsánál – mondta Tora könnyes szemmel. – Ha Dzsúró kívánságának vetem alá magam, akkor szembe kell szegülnöm anyám parancsaival. Ha anyámnak engedelmeskedek, akkor úgy fog tűnni, hogy a hatalmon lévők kedvében akarok járni. Annyira gyötörnek ezek a kettős gondolatok! Milyen bűnt követtem el előző életemben, hogy nőnek kellett újraszületnem?
190. oldal, Hatodik könyv - Szaraszvatí istennő története
A Hakone-hegy a keleti tartományok legszentebb hegye. Mögötte magas hegycsúcsok vonulata húzódik, amelyekben a teljes igazság lakozik, előtte terül el az élet és halál határtalan tengere, amelynek hullámai elmossák az illúzió porát és elfojtják az előző életek bűneit.
Hakone istene a Legnagyobb bölcsesség bódhiszattvájának, Mondzsúnak a reinkarnációja. Mivel ő szabadítja meg az összes élőlényt, ezt a vidéket a karmikus jelenségek világaként ismerik. Bízhatunk benne, mivel megesküdött, hogy akik Buddha útját követik, nem kerülnek a pokolra.
234. oldal, Nyolcadik könyv - Búcsúlátogatás Hakonéban
Egy gyermek annyi kötelességgel tartozik apjának, mint amilyen magas a Szumeru-hegy, anyja iránti kötelezettségei pedig oly mélyek, mint az óceán. Még ha egy örökkévalóságig prédikálnék Buddha útjáról, akkor sem tudnék a végére érni szüleim iránti kötelességeimnek.
305. oldal, Tizenegyedik könyv - Gyász-szertartás Hakonéban
Az egyik szútra szerint: „Habár a három korszak összes buddhájának szeme a földre eshet és elpusztulhat, a nők mégsem nyerhetik el a buddhaállapotot.” Egy másik szútra szerint: „A nők a pokol küldöttei és gyakran a buddhaállapotnak még a csíráit is elfojtják. Habár egy nő emlékeztethet egy bódhiszattvára, szíve mélyén olyan, mint egy démon.” A nőket a buddhista és a konfuciánus kanonokok is lebecsmérlik. Amida Buddha azonban megfogadta, hogy még a leggonoszabb ember is elnyerheti az üdvözülést, ha egyszerűen az ő nevét kántálja; arra is megesküdött, hogy a nők is elérhetik a buddhaállapotot. Ha nem hiszünk Buddha könyörületességében és elmulasztjuk vallási kötelességeinket, akkor a végén a három gonosz világban kötünk ki.
323. oldal, Tizenkettedik könyv - Sósó elmagyarázza Buddha tanításait
Ezen a világon csak a halál a biztos, mivel senki – magas vagy alacsony rangúak, ifjak vagy idősek egyaránt – nem menekülhetnek a múlandóság törvénye elől. A vagyont és gazdagságot csak álmunkban élvezhetjük. Mivel a nők bűnei különösen súlyosak, jól teszik, ha Amida Buddha nevét kántálják.
326. oldal, Tizenkettedik könyv - Az anya és a nővér távoznak
A Dzsúei második évében (1183), a kilencedik hónap negyedik napján a Kamakurában tartózkodó Joritomót császári határozat alapján szeiisógunná, azaz a barbárokat leigázó legfőbb hadvezérré nevezték ki. Kenkjú első évében (1190), a tizenegyedik hónap hetedik napján a fővárosba ment, ahol főtanácsossá léptették elő; a tizenkettedik hónap ötödik napján pedig jobbfelőli főkapitánnyá nevezték ki. Stratégiáját saját táborában dolgozta ki, mégis tízezer mérföldre lévő helyeken is győzelmeket tudott aratni.
101. oldal, Második könyv
Tora anyja Óiszo madámja volt, apja pedig Fusimi no Szanemoto, az a főtanácsos, akit néhány évvel ezelőtt a keleti tartományokba száműztek. Tora egy olyan éjszakán fogant, amikor mindketten engedtek a természetes férfiúi és női vágyaknak, miközben el akarták űzni egy fogadóban töltött hosszú éjszaka unalmát. A lány jelleme kimagasló volt, tanulmányozta a költészetet, amelyben Hitomaro és Akahito hagyományait követte. Mélyen meghatották Narihira és Gendzsi herceg történetei. Tavasszal megérintette a ködbe burkolózó virágzó cseresznyefák ágainak látványa, és a felhők között rejtőzködő vadkacsák hívása. Ősszel elszomorította a Hold szépsége, a viharos éjszakák tombolása, és a hömpölygő felhőkkel teli hajnali égbolt. A szarvasok és rovarok hangja is meghatotta, csakúgy, mint a rizsföldeken magányosan álló őrkunyhó kétségbeesett látványa.
147. oldal, Negyedik könyv - Dzsúró magával viszi Torát Szogába
Hasonló könyvek címkék alapján
- Szugavara no Takaszue lánya: Szarasina napló ·
Összehasonlítás - Inoue Jaszusi: Utazás a Fudaraku-paradicsomba 92% ·
Összehasonlítás - Muraszaki Sikibu: Gendzsi regénye I-III. ·
Összehasonlítás - Szabó Árpád: A trójai háború 90% ·
Összehasonlítás - Nguyễn Du: Kiều története 91% ·
Összehasonlítás - Ken Follett: A katedrális 89% ·
Összehasonlítás - Norman Mailer: Meztelenek és holtak 88% ·
Összehasonlítás - J. D. Salinger: Kilenc történet 87% ·
Összehasonlítás - Nguyễn Du: Kju regénye ·
Összehasonlítás - Muraszaki Sikibu: Gendzsi szerelmei I-III. 86% ·
Összehasonlítás