Réztábla a kapu alatt 86% 148 vélemény

Az a fajta klasszikus cselekményt és írásmódot alkalmazó alkotás, ami különösen kedvemre való. Több ilyen kéne. Nekem. Arról nem is beszélve, hogy orvosos a sztori, ezekhez szintén nagyon vonzódom. Fogok még Cronint olvasni, de csak lassan adagolva, minden cseppje kincs. Nagy mesélő ő, és letisztultan egyszerűen fogalmaz, bár meg kell hagyni, a végén jól kicsinálta szegény nejt. Gyanítom, becsvágyó ürge volt, a női nemnek nem sok szerepet szánt ebben a regényben, de én ezt neki megbocsájtom.

Szerettem olvasni. Az a fajta könyv, amit szeretek: hétköznapi emberekről szól, és olvastatja magát. Jó időről időre ilyen könyveket olvasni.
Magáról a regényről: az eleje tetszett, a középső részében meg legszívesebben fölpofoztam volna a főhőst (sőt egyszer azon kaptam magam, hogy a villamosmegállóban beszélek a könyvhöz és tanácsokat osztok Andrew-nak, hogy szedje már össze magát). A vége meg pont jó volt így.
Jól esett. Köszönöm mindazoknak, akik ajánlották.

Nagyon tetszett a könyv, elejétől kezdve olvasmányos, mindig történik valami, és annyi emberi érzelem (pozitív és negatív is) csapong benne, hogy hol dühös voltam, hol nyugodt, együttérző, büszke, stb. Remek könyv! A könyv nekem sokszor jobban tetszik, mint a film, ebben az esetben is így volt! :)

Orvos regény. A cselekmény az író személyes tapasztalatain alapul.
Egy pályakezdő orvos életútját mutatja be az 1900-as évek elején.
Sok minden megtalálható benne, ami engem érdekel: a karrier kiépítése, a „villogás”, majd a lecsúszás. Van benne egy kevés romantika, emberi sorsok bemutatása és meglepő fordulatok.
Ez volt az első Cronin könyvem, hamarosan elkezdem az „ Ezt látják a csillagokat és ha az is teszik, akkor azt hiszem Cronin függő leszek. :)

Nem biztos, hogy jó polcra teszem. De ez a mélység, lélek hiányzik a mai könyvek legtöbbjéből

Fantasztikus volt! Olvastam volna még tovább.

Édesanyám egyik kedvenc könyve volt, ő adta a kezembe annak idején. Magam is kellemes órákat töltöttem a könyv társaságában. Hivatáskönyv – nagy adag emberséggel.

Ma fejeztem be. Ahogy mondani szokás, magával rántott a regény bele a sűrűjébe. :) Andrew-t utáltam, amikor durva volt, telhetetlen és pénzközpontú, az álorvosoknál kinyílt a bicska a zsebemben, és szomorkodtam Christine meg Andrew miatt, amikor annyira eltávolodtak egymástól… :( és elbeszéltek egymás mellett… Denny a szívemhez nőtt, a végén pedig én is eltemettem Christine-t (de miért is kellett meghalnia???)
olvasmányos, érdekes, végig fenntartotta a feszültséget bennem, hogy mi lesz velük.
Miután órákon keresztül olvastam, annyira furcsa volt az utcán sétálni… egészen velem voltak a szereplők :) (nem, nem vagyok skizofrén…) :D

Igazi, stílusos klasszikus. Tényleg.

Vannak részek , amelyek nagyon tetszettek.
A felén túl megváltozik dr. Manson jelleme, melyet a pénz irányít. Maga az élet várja ezt el tőle , vagy megél , vagy felkopik az álla.
A felesége egy tünemény, kevés nő van aki feladja a munkáját és férje boldogulását keresi, segíti. Bár ez a történet a XIX. század elején játszódik.Akkor minden másképp volt , a nőknek kiváltság volt ha tanulhattak. Lehet a mai nők ezt akarják be pótolni és karrieristák , közben pedig lassan kisebbség lesz a magyar.
Hiányoltam a történetből , nem derült ki , hogy miért nem lehet gyereke Mrs. Mansonnak?
Még van 100 oldal …….
Kiolvastam, de a vége nem tetszett.Miért kellett meghalnia a feleségének? összecsapott a vége.
Tudom és értem , hogy a főhős visszatalál a saját énjére, de óriási árat fizet érte!
Mindenek ára van szokták mondani!!Nem lett a kedvencem a könyv, néha vontatott volt , lehet a megjelenés korában nagyot durrant , de mára veszített a fényéből .