Összes karc

…végre meg tudtam nézni a La Sconosciuta-t …gyönyörű és egyben borzasztó film…

Sceurpien P 13 perce 1 komment 1× kedvenc

Az új kormány (3. hóvad, 4. epizód, avagy Tetrotaurusz története)

– Kérdezhetek valamit?
– Igen, Tetrotaurusz.
– Lady Ombre, miért szeretné leigázni ezt a földet? Miért kell magának Librária?
– Most mondjam azt, hogy békét hozzak a népemnek?
– A népének? Hiszen eddig békében éltek, most pedig háború van.
– Az én népem, Tetrotaurusz, nem látható. Éppoly anyagtalan, mint te voltál az Álomvilágban. A fantazmák röpke gondolatok, leírásra érdemes személyek, akik végül sosem kapták meg a valóra válás adományát. Ők a kiadatlan könyvek szellemei, azok, akik betöltik Librária teljes egészét. Őket lélegezzük be, őket érezzük a hajnalban, őtőlük narancsszín a pirkadat…
– A fantazmák?
– Igen ők. Felszabadítom őket.
– Nem hiszem, hogy a nagy szavak elegek ahhoz, hogy a világot megváltsa.
– A nagy szavak nagy tetteket előznek meg.
– A nagy szavak néha tényleg nagy tetteket előznek meg. Néha pedig nagy bukásokat. Néha minden, amit nagy szavakkal elmondtunk, nagyban vágódik ki a szemetesbe, mert a nagy terv nagy csődbe fulladt. A nagy szavak után lehet a legnagyobbat bukni.
– Kételkedsz bennem?
– Nem, én csak ismerem az életet.
– Ezen nevetnem kéne, ha lenne kedvem, de nincs. Az életet? Az életet, ami valójában senki sem tud? Te, aki egy élő tudatalattijának furcsa terméke vagy, semmiként lebegtél a semmi földjén, és most sem vagy sokkal több, mint a valótlanok legvalósabbik földjének egy polgára. Valótlan vagy, nem létezel, nem tudhatod, mi az élet. Én sem tudom, pedig bejártam minden helyeket a valótlanságban, legyen az Librária vagy Álomfölde, Dallamország vagy a Senkiföldje.
– Ilyenek is léteznek?
– Hát hogyne léteznének?
– Hát… nem gondoltam…
– Ne gondolkodj. Nem az a dolgod.
– Akkor mi a dolgom, Lady Ombre?
– Hogy várj, Tetrotaurusz. Hogy várj, amíg nem jön el a cselekvés ideje. Addig akár mesélhetnél is nekem valamit.
– Meséljek?
– Igen, mesélj valami szépet.
– Mit meséljek?
– Mondjuk… nem ismersz egy mesét sem?
– Nem, engem csak megálmodtak, az álomból kiloptak, onnan meg idehozott a sors.
– Nem a sors volt, hanem én.
– Akkor maga.
– Mi miért magázódunk?
– Mert a főgonoszok közt úgy szokás, pláne ha van köztük valamilyen kölcsönös-domináns viszony.
– Értem. Szóval mivel az alattvalóm vagy, a szolgám, a talpnyaló kis bikucim, ezért magázol engem. Ellenben én tegezlek.
– Valahogy úgy. Hol is tartottunk?
– A mesélésnél. Figyelj, Tetrotaurusz, el tudod mesélni, mit álmodtak rólad?
– Igen, el tudom.
– Akkor megtennéd?
– Rendben. Szóval egy huszonéves fiú álmodott, legalábbis annyinak tűnt az álomban. Épp vacsorázott egy furcsa konyhaasztalnál, aminek lekerekített vége volt felé, de háromszögben végződött az ellenkező irányba, szóval mint egy gombóccal telerakott tölcsér. Valószínűleg nem volt véletlen ez az asszociációm, mert mint kiderült, az asztal tényleg fagyiból és tölcsérből van, és a fiú épp azt eszegette, mikor bejött egy lány, aki nem lehetett az anyja, mert vele egy idős volt, de olyan hangnemben teremtette le, hogy miért eszik édességet vacsorára.
– És ennek mi köze hozzád?
– Mindjárt mondom, MyLady. Szóval veszekedtek, amikor is egy harmadik emebr jöt be, aki nem is igazán ember volt, de nem is emlékszem ki. Lényegtelen szereplő, de fontos volt mégis, mert megnyitott a acsapot, amiből valami zöld folyt ki, ami ellepte az egész házat, majd rétté varázsolta, ahol a tetrotauruszok szabadon futkározhattak. Elvileg többen lehettünk, de én nem láttam mást, csak magamat. Rohantam, és akkor egyszercsak kikaptak belőle. Ennyi.
– Ennyi?
– Ennyi.
– Ezért hallgattam végig? A semmiért? Semmi izgalom, semmi félelem, semmi rettegés, semmi komikus helyzet, csak egy unalmas álom?
– Minden álom unalmas, ha benne vagyunk.
– De aztán felébredünk.
– Az élők igen. Talán a libráriaiak is. De az álomlények soha. Ők az álmok unalmas világának monoton szereplői.
– Jajj ne játszd meg itt a nagyhalált.
– Nem játszom, nem halok meg. Várok.
– Akkor várj. Más mesét nem tudsz?
– De, most jut eszembe, tudok.
– Tudsz? Tényleg? Miről?
– A valóságról.
– Honnan ismernéd te a valóságot?
– Álmodtam róla…

@Sceurpien

nygaben 14 perce 1× kedvenc

villanyt lekapcsolni, szemet becsukni, a következő zenét meghallgatni:

http://www.youtube.com/watch?v=BWfBUMipul8

Felmerül a kérdés, hogy minek kell lekapcsolni a villanyt, ha úgyis behunyjuk utána a szemünket… ?! ehhh, a fiatalos lelkület.

Két sort emelnék ki a dalszövegből (de minek?) :
„ ”… and did you know that everything you touch is blessed?…

és: "… you go and I can't change it.

csartak 24 perce

Aki A-t mond, mondjon B-t is.
http://www.youtube.com/watch?v=fLSBfpI6cig&feature=related

castorpbori 31 perce 1× kedvenc

elkapnám a csendet, még mielőtt szavakká olvad

narziss 38 perce

Erról a tetőről látni lehet a napot. A szivárványon innen és túl is. :)
http://www.youtube.com/watch?v=eq0EWNuR1H8&feature=related

entropic 1 órája

Péntek éji kitárulkozásom következik: egyrészt nagyon örülök annak, hogy pont azok is olvasnak engem, akiket én is nagy figyelemmel és időnként csodálattal olvastam, mielőtt írni kezdtem volna.
Másrészt pedig annak is nagyon örülök, hogy az írás meg a molyolás miatt egy csomó olyan embert (és a véleményüket) megismertem, akiket amúgy sosem ismertem volna meg.
Köszönöm, hogy ezt elmondhattam. :)

Inpu P 1 órája 2 komment 4× kedvenc

Nemrég egy afgán közmondásra leltem, mely szerint:
.
Szél nélkül a fa mozdulatlan.
.
Ilyesvalamit gondolok én is erről a helyről…
Jó éjt!

Zizzer 1 órája

workania, budapesti állások, legelső hirdetés… azt hittem, rosszul látok: csúcsragadozó

Leoni P 1 órája 3 komment 4× kedvenc

Szép álmokat…

Etike P 1 órája

Minden olyan boldogságos végre! :)

Rysonne 1 órája 3 komment

Jó éjszakát molyok és szép álmokat!

Nita_Könyvgalaxis P 1 órája

Istenem, hogy a Párisi Nagyáruházban lévő Alexandrában micsoda kincsek vannak! Az idegen nyelvű könyveknél csak pislogtam, és nagy volt a csábítás, hogy valamit hazavigyek magammal.. :)