Zoe Tree személy

– Megyünk – mondtam határozottan, és elindultam lefelé a lépcsőn. – Aranyos játék autó! A tiéd?
Megálltunk a lépcső aljában parkoló vérvörös, elektromos kisautó mellett.
– Hé, ne csúfold Klaust! – pirított rám Zoe. – A kicsike múlt nyár óta hűséges társam!
– Klaus?
– Most mi van? Csak neveznem kell valahogy! Klaus német gyártmány, a neve pedig a hazájára emlékezteti. Így kevésbé magányos, ugye Klaus? – simogatta meg gügyögve a motorháztetőt.
– Magatokra hagyjalak titeket?

74. oldal, 6. fejezet

– Még mindig olyan sápadt vagy, mint egy szabadnapos Hófehérke […].

443. oldal

– Aranyos játék autó! A tiéd?
Megálltunk a lépcső aljában parkoló vérvörös, elektromos kisautó mellett.
– Hé, ne csúfold Klaust! – pirított rám Zoe. – A kicsike múlt nyár óta hűséges társam!
– Klaus?
– Most mi van? Csak neveznem kell valahogy! Klaus német gyártmány, a neve pedig a hazájára emlékezteti. Így kevésbé magányos, ugye Klaus? – simogatta meg gügyögve a motorháztetőt.
– Magatokra hagyjalak titeket?

74. oldal

– Esküvőnap! – rikkantotta Gili. Lerántotta rólam a takarót. – Nagyon
remélem, hogy a nászéjszakádra van valami szexisebb cuccod, kisanyám, mert a
te Alexed olyan pasinak néz ki, akit nem igazán izgatnak fel a kinyúlt nyakú,
elszürkült pólók.
– Meg lennél lepve – mosolyogtam magabiztosan.
– Fúj, ez undorító! Nem akarok arra gondolni, mi izgatja fel a bátyámat. –
Zoe kinyitotta a gardrób ajtaját, és egy fehér selyem bevonatú vállfát akasztott
fel, amelyen egy ruhazsák függött.

     – De ne keseredj el, nyuszkó! – nyöszörögte. – A meglepetésedet már átküldtem. Garantálhatom, hogy Alex egész estére megnémul majd tőle! Ráadásként én is megfenyegettem, hogy ha bántani merészel, fellövöm az internetre az összes kiskori meztelen képét.
     – Gondolom, rémesen megijedt.
     – Képzelheted!

180. oldal

– Elvette a narancsomat – dohogtam. – Ki csinál ilyet?

230. oldal

– Miért kopogsz, édes lányom? – hallottam bentről egy méltatlankodó hangot.
– Próbálok nem túl barbár színben feltűnni Lena előtt, anyám! Nehogy azt higgye már, hogy istállóban neveltél! – nevetett fel Zoe, aztán maga elé engedve betessékelt a szobába.

84. oldal

– Tudod, nyuszkó, az emberek alapvetően tele vannak komplexusokkal, de ha az, amit viselnek, mondhatni tökéletes nekik, máris eggyel kevesebb dolog miatt kell aggódniuk. Ilyen egyszerű az egész!

23. oldal

– Bocsánat, csak viccelni próbáltam – mondtam Emmának. – Tudom, hogy
ki vagy.
– Emlékszel rám? – Boldog mosolyra húzódott a szája.
– Nem. Jelenleg mások történeteivel és emlékeivel kell beérnem –
biccentettem Victor felé. – Nagyon jó, hogy újra találkoztunk.
– Én is örülök. – Füle mögé tűrte a haját, zavarában továbbra is a szőnyeget
bámulta. Victor újra átölelte a derekát, a fülébe suttogott valamit, mire Emma
aprót bólintott. Zoe kíváncsi mosollyal állt mellettem, a tekintete egyikükről a
másikra járt.
– Léna egy véletlen folytán bele tudott nézni az emlékeimbe, ezért már
tudja, hogy Emma és én nemrégiben elmélyítettük a kapcsolatunkat – kezdte.
– Imádom az apádat, amikor ilyen szabatosan fogalmaz. Mint egy angol
földesúr. Már csak a lovaglópálca hiányzik a kezéből.
– Zoe, kérlek! Nem lehetnénk túl rajta? – Victor egyre nagyobb zavarban
volt.
– Elnézést, folytasd csak.
– Köszönöm. Szóval a kapcsolatunk még kezdeti stádiumban jár.
– Úgy beszél róla, mintha betegség lenne – súgta Zoe. Visszafogtam a
mosolygást.

– Egyedül él?
– Igen. Persze Ethel még vele lakik; ő a házvezetőnő, majd te is megismered, nagyon kedves asszony. Olyan mindenki nagymamája típus. Állandóan becézget, és panaszkodik, hogy keveset eszel a főztjéből. Eszméletlenül jól süt!