Woland személy
Idézetek
– […] Mondhat akármit: de valami nincs rendben az olyan férfival, aki nem iszik, nem játszik, kerüli a szép nők társaságát meg az asztali beszélgetést… Az ilyen ember vagy súlyos beteg, vagy titokban gyűlöli embertársait.
Tizennyolcadik fejezet
– Takarodj innét – förmedt rá Woland.
– Még nem ittam kávét – felelte a kandúr. – Hogy mennék el?
– Kíséretem váltig állítja, hogy reuma – folytatta Woland, de szemét közben egy pillanatra sem vette le Margaritáról. – Nekem azonban határozott meggyőződésem, hogy ezt a fájdalmat egy elbűvölő boszorkány hagyta emlékül, akivel ezerötszázhetvenegyben ismerkedtem meg a Brocken-hegységben, az Ördögsziklán.
– Úgy? Hát ez is lehetséges! – válaszolta Margarita.
– Semmiség, három-négyszáz év alatt elmúlik.
325. oldal, Huszonkettedik fejezet, Gyertyafényben
WOLAND […] Miért aranyoztad be a bajszodat? És mi az ördögnek nyakkendő, ha nincs rajtad nadrág?
BEHEMÓT Macska nem visel nadrágot! Tán csak nem óhajtja, hogy csizmát is húzzak? A csizmás kandúr csak a mesében létezik, Messire! Mindenki úgy cicomázza magát, ahogy tudja.
WOLAND És a bajszod?
BEHEMÓT Nem értem… Azazello és Korojov borotválkozás után behintették magukat fehér púderrel. Mivel jobb az, mint az aranypor? Bearanyoztam a bajszomat, ennyi az egész! Más volna a helyzet, ha például megborotválkoztam volna. A borotvált kandúr, az igazán megbotránkoztató
61. oldal (Második felvonás)
– Gyere, tartóztassuk fel, nehogy meglógjon…
És kézen fogva odarángatta Berliozt a padhoz. Az idegen időközben felállt a
lócáról, sötétszürke kötésű könyvecskét, erős papírból készült borítékot és
névjegyet tartott a kezében.
– Bocsássanak meg, hogy a vita hevében elfelejtettem bemutatkozni. Tessék,
itt a névjegyem, az útlevelem és a meghívólevelem, hogy jöjjek Moszkvába
konzultánsnak – mondta nyomatékosan, és farkasszemet nézett a két irodalmárral.