Tess letakarta kezével a telefont.
– El tudnál vinni munkába menet? Aidan bólintott.
– Persze.
– Tess?! – dübörgött Vito hangja. – Egy férfival vagy?
Tess felsóhajtott. Akárhány éves is, még mindig Vito kishúga, és ők mindannyian az apjuk gyerekei, akár tetszik nekik, akár nem.
– Igen, Vito.
– Nemcsak elhoz ide – mordult fel Vito –, ha nem szépen bejön, és bemutatkozik nekem.
Tess megint felsóhajtott.
– Igenis, Vito. Akkor egy óra múlva találkozunk. – Letette, és megvonta a vállát. – Van kedved találkozni a bátyámmal?
Aidan szeme tettetett riadtan kerekedett el.
– Bántani fog?
– Szerintem nem. Igazából sosem verte meg egyik udvarlómat sem. Mondjuk Phillipnek beverte az orrát, annyira, hogy vérzett is.
– Kéne a barátnőd mobilszáma. – Valaki megkocogtatta az anyósülés ablakát. A diáklány. – Tartsd egy kicsit, Katherine!
Letekerte az ablakot. – Igen?
A lány telt ajka csak úgy remegett.
– Hát… várok valakire, azt gondoltam, maga az.
Közelről még csinosabb volt, még a végén nagy bajba keveredik, ha csak így odasétál a férfiakhoz.
– Rohadt jó a szöveg, de nem érdekel. Menj, kezdj ki egy veled egykorúval.
– Várjon! – kiáltotta a lány, de Vito föltekerte az ablakot.
– Ez meg ki volt? – kérdezte Katherine félig nevetve.
Vitónak azonban csöppet sem volt jókedve.
– Valami diáklány, aki idősebb pasikra vadászik. A barátnőd pedig még mindig nem érkezett meg.
– Ha azt mondta, ott lesz, akkor ott is van valahol. Sophie nagyon megbízható.
– De ha egyszer… a francba! – az ablakban már megint az a lány. – Na, ide figyelj! Nem érdekelsz! E annyit tesz, húzz el! – kezdte föltekerni az ablakot, de a lány rátette a tenyerét, belekapaszkodott, hogy visszanyomja. Vékony kötött kesztyűt viselt, minden egyes ujja más-más színben tündökölt, teljesen elütött a terepszínű kabáttól.
Vito már nyúlt volna a jelvényéért, amikor a lány levette a napszemüveget. A szemét forgatta, ragyogó zöld volt.
– Ismeri Katherine-t? – kérdezte, Vito ekkor vette észre, hogy nem diáklány. Legalább harminc, talán egy kicsivel idősebb is.
Vito a fogát csikorgatta.
– Katherine – mondta vontatottan. – Hogy néz ki a barátnőd?
– Pont úgy, mint az a nő az ablakodnál – kuncogott Katherine. – Hosszú, szőke haj. Olyan harmincas. Eklektikus ruházat. Sajnálom, Vito.
A férfi lenyelte az epés megjegyzést.
– Aha – mondta Vito komoran. – Tess, hogy a fenébe keveredsz mindig ilyen helyzetekbe?
Tess talpra ugrott, és ököllel belevágott Vito vállába, annyira, hogy a férfi összerándult.
– Most semmit sem csináltam, te barom!
Aidan még mindig pislogott, olyan hamar ugrott fel Tess, és olyan erősen ütötte meg a bátyját. Egyik reakció sem áldozatra vallott.
– Nem is tudtam, hogy ilyesmi van benned, doktornő.
Tess gyilkos pillantást lövellt felé.
– Most, hogy tudod, jobb, ha az eszedbe vésed!
Akarsz nálam aludni? Pierce azonnal bólintott.
– Nem fogok rugdosni. És a takaródat sem veszem el. Megígérem. Vito karjába vette hálózsákostul, mindenestül.
– És nem is pisilsz be? Pierce nem azonnal.
– Mostanában már nem szoktam. Vito elnevette magát.
-Jó tudni. válaszolt