Vasöntőfi Karott személy
Idézetek
[…] – Karott, vágja a fejéhez a törvényeket!
– Igenis, uram!
Mire Vinkó észbe kapott, már elkésett.
A törpék meglehetősen nehezen boldogulnak a metaforákkal.
Viszont többnyire kiválóan céloznak.
[…]
– Így elmenni… – szólt Bendő őrmester.
– Hát ja – kontrázott Görcsi, és füle mögé nyúlt egy újabb csikkért.
– Egy hogyhíjják, egy metafora miatt meghalni.
– Nemt'om – vetette ellene a kis káplár. – Szerintem inkább a padló miatt adta be a kulcsot.
434-435. oldal (Delta Vision, 2014)
– Ezt sosem értettem – ismerte be. – Emberek, akik csak azért öldöklik egymást, mert az isteneik nem értenek egyet…
– Ó, ugyanazt az istent imádják, uram. Valójában a szent könyvük egyik szava miatt volt az egész. Az elharibiak szerint azt “isten”-nek kell fordítani, míg a Pitziből valók szerint „ember”-nek…
– Hogy lehet ezt a kettőt összekeverni?
– Hát, tudja, egyetlen apró pontban különbözik a két szó az írásukban. És némelyek szerint az különben sem pont ott, hanem légypiszok.
– Több évszázados háború, mert egy légy rossz helyre piszkított?
– Lehetett volna rosszabb is – mutatott rá Karott. – Ha csak egy kicsivel balra lenne az a pötty, a szó azt jelentené, hogy „medvecukor”.
189. oldal (Delta Vision, 2011)
Majd az őrmester beletúrt a zsebébe, előhalászott egy igen apró könyvecskét és felmutatta, hogy mindenki lássa.
– Ez a dédapámé volt – jelentette ki. – Ő is ott verekedett a többiekkel, amikor volt az a csetepaté Pszeudopolisszal. A dédnagyanyám adta neki ezt a könyvet, ami tele van katonákért mondható imákkal, mer' az embernek odaki' minden imára szüksége van, amit csak ismerhet, higgyék el nekem. Ő meg berakta a zubbonya bal felső zsebébe, mer' nem telt neki páncélra, és a következő nap, a csatában – husss, egy nyílvessző kirepült csak úgy a semmiből, és vhemm telibe találta ezt a a kis imakönyvet, és a hegye csak az utolsó lap előtt állt meg, nézzék! Még láthatják a lyukat benne.
– Kész csoda – ismerte el Karott.
– Ja, az volt, gondolom – mondta az őrmester. Aztán bánatosan meredt az ütött-kopott könyvecskére. – Kár, hogy volt még az a másik tizenhét nyílvessző is, de tényleg.
207-208. oldal (Delta Vision, 2011)
– […]. Azért jöttük, mert találkozni kívánunk dr. Mészarccal. A bohóc haja
égnek állt, és a gomblyukából víz spriccelt elő.
– Van… valami nyomós okuk erre? – kérdezte.
– Nem tudom – válaszolta Karott. – Van valami nyomós okunk?
– Nekem van egy tüskés vasgömböm – ajánlkozott Görcsi.
– Az egy csatacsillag, Görcsi.
– Tényleg?
– Igen – felelte Karott. – A nyomós ok az egy megalapozott, komoly indok, míg a csatacsillag egy ütőfegyver, melynek jókora fémgömbjével koponyákat szokás bezúzni. Fontos, hogy ne keverjük össze a kettőt, nemde, öö…? – fordult
kérdőn felhúzott szemöldökkel a bohóc felé.
300. oldal (Delta Vision, 2009)
Mindig is tudta, hogy ő más. Először is, sokkal lehorzsoltabb. Aztán egy nap az apja odajött hozzá, vagyis inkább a derekához, és megmondta neki, hogy valójában ő nem, pedig mindig is úgy hitte, törpe.
Rettenetes dolog csaknem tizenhat évesnek lenni és rossz fajba tartozni.
– Nem szerettük volna elmondani korábban, fiam – közölte az apja. – Tudod, azt hittük, hogy majd kinövöd.
25. oldal
– […] Kapitány, ez hajmeresztő hülyeség!
– Tudom, uram – felelte Karott. – De ezek a tények, uram.
– De ezek nem a helyes tények! Ezek hülye tények!
– Tudom, uram. Képtelen vagyok elhinni, hogy őlordsága bárkit is meg akarna ölni.
– Maga megbolondult? – kérdezte a parancsnok. – Én azt vagyok képtelen elhinni, hogy bárkinek is azt mondaná, „sajnálom"!
170-171. oldal (Delta Vision, 2013)
Karott annak a tennivágyástól fűtött embernek a határozottságával meredt előre, aki kész bármilyen neki szegezett egyenes kérdést kapásból hárítani és félreérteni.
– Ez az egész olyan, mint valami hipnózis – magyarázta sietve a parancsnok. – A népek azért követik, hogy lássák, mi történik legközelebb. Közben azt mondogatják maguknak, hogy csak egy kis ideig követik, és akármikor abbahagyhatnák, ha akarnák – de sosem akarják. Mint valami átkozott varázslat.
358. oldal (Delta Vision, 2011)
– […] Képtelen vagyok elhinni, hogy Őlordsága bárkit is meg akarna ölni.
– Maga megbolondult? – kérdezte a parancsnok. – Én azt vagyok képtelen elhinni, hogy bárkinek is azt mondaná, „sajnálom”!
171. oldal (Delta Vision, 2013)