Vanda (Vándor) személy
Idézetek
Boldog és szomorú, mámoros és búskomor, magabiztos és rettegő, szeretett és szerethetetlen, türelmes és haragos, békés és vad, teljes és üres… mindez leszek. Mindent érezni fogok. Minden az enyém lesz.
Amint Jamie eltűnt, odafordultam az álomkóros Ianhoz. – Menj, pihenj le. Miattam ne aggódj – majd keresek valami félreeső helyet. Mondjuk egy kukoricatábla közepén.
– Hol aludtál tegnap éjjel? – kérdezte Ian meglepően éles tekintettel a félig zárt szemhéja alatt.
– Miért?
– Mert most alhatnék ott – te meg félreeshetnél mellettem.
Ian addig emelte az arcom, amíg a szemébe nem néztem, még erősebben elpirulva.
– Akkor maradsz.
Ezzel megcsókolt, ott, mindenki előtt, de én gyorsan megfeledkeztem a közönségről. Ez így könnyű volt és helyes, nem osztott meg, nem zavart össze, nem váltott ki belőlem ellenkezést, csak Ian és én léteztünk, a folyékony kőzet megmozdult ebben az új testemben, és beolvasztotta az egyezségünkbe.
– Maradok – egyeztem bele.
Ezzel megkezdődött a tizedik életem.
– Élőlény vagyok, és nőnemű – panaszoltam. Ez az „izé”-zés kezd nagyon az idegeimre menni.
Jared meglepetten pislogott. Majd az arca megkeményedett. – A test miatt, amit viselsz?
Wes csúnyán nézett rá.
– Amiatt, aki vagyok – sziszegtem.
– Milyen definíció szerint?
– Például a tieteké szerint. Az én fajtámban én vagyok az, aki gyerekeket szül. Ez elég nőnemű számodra?
[…]
– A folyamat… fájdalmas.
– Fájdalmas?
Miért lepődik meg ezen? Az embereknél talán nem így van?
Férfiak, horkantott fel Mel.
293-5. oldal
Egy pillanatra belegondoltam a különc szóba. Lehet, hogy ez rám a legjobb meghatározás. Hát hova tudtam én valaha is beilleszkedni?
– De te is megérdemelsz egy életet, Vanda. Megérdemled, hogy itt maradhass.
– De én szeretem Melanie-t, Ian.
Ian lehunyta a szemét, és sápadt ajkai halottfehérek lettek.
– Én meg téged szeretlek – suttogta. – Az nem számít?
– Dehogynem számít. Nagyon is. Hát nem látod? Ettől csak még… elkerülhetetlenebb a dolog.
Ian szeme felpattant. – Ennyire kibírhatatlan számodra, hogy szeretlek? Erről van szó? Be tudom fogni a számat, Vanda. Majd nem mondom többször. Lehetsz Jareddel, ha ez a vágyad. Csak maradj itt.
– Nem, Ian! – a kezem közé vettem az arcát – a bőre kemény volt, megfeszült a csontjai felett. – Nem. Én… én is szeretlek. Én, a kis ezüstszínű féreg Melanie tarkójánál.
485. oldal