Vána személy

    Ulmo felemelkedett a mélyből, s ment a tündöklő tavakhoz, a nagy ragyogású medrekhez. Innen fényfolyamokat gyűjtött, nagy tartályokba zúdította őket, vizet öntött a helyükbe, s a fénytömeggel visszament Valinorba. Ott két üstbe öntötték át e fényességet. Aulë műve volt a két üst, s a nevük Kulullin és Silindrin.
    Mármost a völgy legközepén két nagy árkot ástak, és ezek távol voltak egymástól, de hatalmas síkhoz képest közel, és az egyikbe Ulmo hét sziklát hajított, rög aranyat, tenger csöndes mélyéről hozott köveket, és a lámpás egy töredékét is utánadobták, ami a déli Helkaron ragyogott. A gödröt akkor betemették dús földdel, mit Palúrien alkotott, és jött Vána, az életszerető, napfény-imádó, kinek dalára mindennek szökken virága, s leányzóinak dúdolása körötte boldog hang volt, mint mikor a hajnal első fényére ébrednek a népek! Énekelték a tavasz dalát a dombon, és körbetáncolták, öntözték a hantot aranyfénnyel, mit Ulmo a tavakból hozott – míg Kulullin csaknem túlcsordult.
    A másik gödörbe három óriásgyöngyöt vetettek, ezeket Ossë lelte a Nagy Tengerben, és egy kis csillagot hajított Varda utánuk, s betemették habokkal, fehér tejköddel, aztán szórtak rá könnyű földet, de Lórien, ki a félhomályt kedveli, a villódzó árnyakat, az esti szél szálló permetillatát, aki az álmok s képzelgések ura, a közelbe telepedett, ott suttogott zajtalan szókkal, míg szellemlényei játszottak leheletnyi hangokat mellette, zenét, mely messze sötétekig áradt; és az istenek oda máris ezüstfényfolyókat zúdítottak a csordultig teli Silindrinból, ám az edényben mintha még több lett volna az olvadt ragyogás ezután.

122.-123. oldal, 3. fejezet - A valák jövetele és Valinor építése (Helikon, 2017)

Orome hitvese Vána, az Örökifjú, Yavanna húga. A lába nyomán előbújnak a virágok, s tekintetétől kibontják szirmukat; s amerre jár, minden madár dalolni kezd.

32. oldal (Európa, 2012)