utánzás fogalom
Idézetek
Az utánzás a hízelgés legőszintébb formája.
43. oldal
A test is lehet az érzelmi kapcsolat kiindulópontja. Az emberek ugyanis hajlamosak utánozni egymást, méghozzá anélkül, hogy a tudatában lennének. És ez még intenzívebb olyankor, amikor szeretnék megkedveltetni magukat a másikkal. A párkeresés tudományának ma már egyik alaptételévé vált, hogy amikor két ember kedveli egymást, ösztönösen utánozni kezdik a másikat: egymáshoz igazítják mozdulataikat, a testtartásukat, a gesztusaikat és az előadásmódjukat.
38. oldal
Kio Stark: Idegenek, ha találkoznak 79% Hogyan hatnak ránk az ismeretlen emberek?
Szenvedéseink egyik oka az, hogy másoknak a példája után megyünk, s nem az értelmünk irányít bennünket, hanem a megszokást követjük. Ha csak kevesen tennének valamit, nem akarnák utánozni, de minthogy többen cselekszik, mi is követjük, mintha erkölcsileg helyesebb volna, mivel gyakori. A helyesnek a szerepét az a tévedés tölti be szemünkben, amit általánosan elkövetnek.
250. oldal, CXXIII. levél (Helikon, 2019)
C. L. Moore egy levelében azt írja Lovecraftnak: „Senki sem képes utánozni Dunsanyt, pedig mindenki ezzel próbálkozik, aki olvasott már valamit tőle.”
259. oldal, Somogyi Gábor: Bevezetés a Cthulhu-mítoszba, 1. Előhang
Az emberek között az arcjáték akaratlan utánzása elég gyakori, gyerekek különösen hajlamosak erre, a felnőttek leginkább akkor csinálják, amikor a másik mimikáját nem értik (azaz valamilyen okból az feltűnővé válik számukra, ugyanis a „megértés” – mint említettük – többnyire nem tudatosul). Ez talán azt a célt szolgálja, hogy a saját magunkban felidézett mimika közelebb visz ahhoz, hogy a mögötte levő érzelmi állapotra rezonáljunk.
94. oldal, Az empátia kommunikációs alapjai (Gondolat, 1978)
Buda Béla: Empátia 81% A beleélés lélektana
[…] Ugyanígy nem szabad a szülőnek engedményeket tennie a beszéd formai vonatkozásában sem: a gyereknek kell utánoznia a szülő beszédét, és sohasem fordítva! Ha a szülő átveszi a gyerek selypítését, hibás hangképzését, ezzel helytelen formát rögzít, és nehezíti a formailag hibátlan, tiszta beszéd kibontakozását. Nem kell a gyereket örökké ellenőrizni és minden hibás hangképzését azonnal javítani, mert ezzel bizonytalanná tehetjük őt, elvehetjük kedvét a beszédtől. Elegendő, ha mi magunk pontosan és tisztán formáljuk a hangokat, hiszen a gyerek bennünket követ, minket utánoz, és ha nem vesszük át tőle hangképzési hibáit, rövidesen – és észrevétlenül – kijavítja valamennyit.
63. oldal, A beszéd és a gondolkodás (Gondolat, 1979)