Tess személy
Idézetek
– Day, te sokkal többet jelentesz nekem holmi fellángolásnál. […] Amikor az egész világ elfordult tőlem, és mindenki hagyott volna meghalni, te magadhoz vettél. Te voltál az egyetlen ember, akit érdekelt, mi lesz velem. Te jelentettél nekem mindent. Mindent. Te lettél a családom. Az apám, az anyám, a testvérem, a gondviselőm, az egyetlen barátom és társam, te voltál az, aki vigyázott rám, és akire vigyáznom kellett. Érted? Nem úgy szeretlek, mint ahogy talán feltételezed, bár nem tagadom, részben az is benne van. De amit én érzek, az ennél sokkal mélyebb.
– Ha választanod kéne, hogy melyikünket mented meg, engem vagy June-t, és szorítana az idő… mit tennél?
Elvörösödöm, ahogy egyre nő bennem a türelmetlenség.
– Melyikünket mentenéd meg? – Tess a kabátujjával megtörli az arcát, és a válaszomra vár.
Ingerülten felsóhajtok. Csak mondd meg neki a rohadt igazat!
– Téged, rendben? Téged mentenélek meg. […] Mert June nem szorulna a segítségemre.
159. oldal, Day
– Hol vagyok? Te jól vagy?
Tess arca kiválik a homályból. A haját rövid fonatban hátrafogta, rózsás ajkai mosolyra húzódnak.
– Hogy én jól vagyok-e? – kérdi. – Már több mint két napja, hogy ki vagy ütve. Te hogy érzed magad?
A fájdalom hullámokban tör rám, ezúttal a sérülésekből, melyek beborítják a testemet.
– Csodásan.
Tess mosolya lehervad.
– Nagy mázli, hogy élsz, nagyon nagy. Ha nem találok valakit, aki befogad minket, nem hiszem, hogy megmaradtál volna.
60. oldal
[…] – Nem is értem, egy hozzá hasonló lány miért lóg egy magadfajta pancserral. Néhány éjszaka egy köztársasági börtönben, és máris elszáll belőled a szufla?
Közelebb lépek hozzá, és barátságos mosollyal vicsorgok rá.
– Legyen szabad megjegyeznem, még nem láttam a Köztársaságot körözvényeket ragasztgatni, a te csinos arcocskáddal.
119. oldal, Day
– Nem árt, ha valaki szemmel tart.
Két évvel fiatalabb nálam, néha mégis elég idősnek tűnik hozzá, hogy ő vigyázzon rám.
1. rész, Day