templom helyszín
Idézetek
– És nem akartok templomokat?
– Nem, nem akarunk.
– Miért nem?
– Mert a templomokban azt tanítanátok, hogy civakodjunk Istenről – mondta Joseph. – Ilyesmit pedig nem akarunk tanulni. Mert ha van is viszályunk e földön más emberekkel, földi dolgokért, Istenről még sohasem civódtunk és nem is akarunk.
[…] a templom is nyitva volt, a hívők készültek a karácsonyra. Jó volna beülni egy percre, de nem lehet. Meglátják, valaki számon kéri, és akkor mit mond. Az igazat úgyse hinné el senki. Pedig az ember nem Istennel akar tárgyalni odabenn, hanem önmagával. A templomban a gyerekkor lakik, meg azok, akik már nem élnek.
Egyesek templomba járnak, de alapjában persze tévét néz az ember, aztán meg a pénzre gondol.
228. oldal
Mihelyt beléptünk a templomba, eltűnt a hőség, amely már két héttel a nyár érkezése előtt kitört. Csak a piszkos tömjénbűz maradt, amely bevette magát az ember agyába, és leszállt egészen a talpáig: olyan érzés volt, mint félni a sötétben. Anyám kézen fogva vezetett, én pedig csak a fehér márványlapokra léptem, mert az oltáron álló bronz-arany Jézus le sem vette rólam a szemét, és ha véletlenül a fekete márványra léptem volna, pokolra jutok.
A főhajó visszhangzott az imák sziszegésétől és a fület takaró fátyolban, görnyedten fohászkodó öregasszonyok nyelvének nyálas csettintéseitől.
18. oldal
A két nővér d'Angennes leány volt; a családnak ez az ifjabbik ága velük halt ki. Sok szó esett szépségükről és feslett életmódjukról. […]
Megöregedvén, amikor már senkinek sem kellettek, igyekeztek istenfélő módon élni. Együtt laktak, és egy hamvazószerdán együtt is indultak misére. Minthogy a pap arról prédikált, hogy böjtölni kell és penitenciát tartani, mindketten megrémültek. „Nővérem – mondták egymásnak, hazatérőben a templomból –, ez nem tréfadolog, ezt komolyan kell vennünk: vagy penitenciát tartunk, vagy elkárhozunk mindketten. De hát mit tegyünk, nővérem?”
D'Olonne grófné, alaposan átgondolván a helyzetet, így válaszolt: „Hogy mit tegyünk, húgom? Parancsoljuk meg a szolgáknak, hogy böjtöljenek!”
– Egyiptomi templom – tippeltem.
– Dundur temploma – bólintott Zia. – Valójában a rómaiak építették…
– Amikor megszállták Egyiptomot – fűzte hozzá Carter, mintha az valami csodálatosan izgalmas információ lenne. – Augustus adott rá megbízást.
– Igen – erősítette meg Zia.
– Lenyűgöző – mormogtam. – Szeretnétek magatokra maradni egy törikönyvvel?
145. oldal
Az építészet csodáján máskor is elámultam már, mindig is imádtam a templomokat, különösen a gótikus bazilikákat, melyek sokkal hatalmasabbnak mutatták az egyházat, mint bármely más stílus, még a barokk gazdagsága sem tudta visszaadni azt az áhítatot, amit a gótika váltott ki belőlem.
159. oldal