Stephen Black személy

– Vannak közöttünk olyan emberek, akiknek inkább csak teher az élet – szólalt meg az inas. – Egy fekete fátyol választja el őket a világtól. Határtalanul magányosak. Olyanok, mint az éjszaka kísértetei, akiknek nem jut az örömből, a szerelemből, és semmiféle kellemes emberi érzésből, és még egymást sem tudják vigasztalni.

609. oldal, 55. A második az ellenség kezében látja meg legféltettebb kincsét

Amikor felébredt, már virradt. Vagy legalábbis mintha virradt volna. A fény is vizes volt, homályos és határtalanul szomorú. Irdatlan, szürke, komor hegyek vették körül őket minden irányból, és a köztük lévő hágókat kiterjedt fekete köd töltötte ki. Stephen még soha nem látott ehhez hasonló tájat: mintha mindent úgy számítottak volna ki, hogy a lehető legnagyobb bánatot keltse az ember lelkében.
– Gondolom, ez az egyik királysága, uram – szólalt meg az inas.
– Az egyik királyságom? – kiáltott fel a fehér hajú úr meglepődve. – Ó nem! Ez Skócia.

469. oldal, 42. Strange elhatározza, hogy könyvet ír

The light was watery, dim and incomparably sad. Vast, grey, gloomy hills rose up all around them and in between the hills there was a wide expanse of black bog. Stephen had never seen a landscape so calculated to reduce the onlooker to utter despair in an instant.
'This is one of your kingdoms, I suppose, sir?' he said.
'My kingdoms?' exclaimed the gentleman in surpirze. 'Oh, no! This is Scotland!'