Sorel Mihály személy

Salamon Pál: A Sorel-ház

Idézetek

Véda P>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Némi köntörfalazás után közölték vele, hogy fia sajnos nehéz felfogású. Nehéz felfogást említettek, de a Sorel gyerek szellemi visszamaradottságára gondoltak. Azt tanácsolták, adják a gyereket gyógypedagógiai intézetbe.
Sorel Mihály szó nélkül hallgatta végig kollégáját, megköszönte a tanácsot és hazament.Estig nem szólt semmit. Csak az ágyban mondta meg Lulunak, hogy a kis Sorelt a hülye gyerekek iskolájába tanácsolták. Lulu olyan ideges lett, hogy nevetni kezdett. Majd azt mondta:
– Jézus Mária.
– Hatévi gyógypedagógusi gyakorlattal kitalálhatnál valamit.
– Tudod jól, hogy nincs semmi baja – mondta Lulu.
Sorel bólintott.
– Azt hiszed, nem tudom, miért nem szólal meg magyarul?
– Én is tudom.
Mindketten azon törték a fejüket, mit tegyenek, mert a kis Sorelnek mégiscsak iskolába kell járnia.
– Talán meg kellene verni – mondta Lulu bizonytalanul.
-Nem rossz gondolat, úgyis haragszom rá.
– Te majd vered, én meg sikítozom, hogy ne bántsd azt a gyereket!

349. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Sorel Mihály
Véda P>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Sorel Mihály svéd télikabátjába burkolózva ült a hideg katonai repülőgépen, amelyet őfelsége, V. Gusztáv utasítására bocsátottak a germán népirtás túlélőinek rendelkezésére.
Csak a motor zúgását lehetett hallani. Az emberek hallgattak. Mindegyikük ölében ott volt az induláskor kiosztott élelmiszercsomag, amelyet azóta egyikük sem bontott ki. Nem volt kedvük svéd szendvicset és csokoládét majszolni útban hazafelé, mert egyikük sem tudta, vajon egyáltalán hazafelé tart-e. Van-e még asszony, gyerek, szülő, ágy, amelyben aludhatnának? Mit szólnak majd a barátok, az ismerősök és a szomszédok, akik egyetlen hangos szó nélkül hagyták őket vagonokba terelni, és akik megőrzésre vették át jegygyűrűiket és néhány értéktárgyukat. A fűtetlen repülőgépen még dermesztőbb volt a gondolat, hogy a barátokkal és a szomszédokkal való viszontlátás örömét talán majd lehűti a kérés: „Visszakaphatnám a jegygyűrűmet és az ágyamat?” Némelyikükben már a repülőn felötlött a gondolat: „ Talán nem is kellene visszakérni semmit. Nehogy megharagudjanak.”

211. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Sorel Mihály