Ron Weasley személy
Idézetek
– BOSZORKÁNY VAGY, TE SZERENCSÉTLEN!
– Tényleg! – sikkantott Hermione.
257. oldal
– A fiaid ma éjjel a kocsiddal repültek el Harryékhez és vissza! – mennydörögte Mrs Weasley. – Ehhez nincs hozzáfűznivalód?
– Tényleg? – csillant fel Mr Weasley szeme. – És hogy ment a kocsi? Öhm, akarom mondani – váltott hangot, mikor felesége szikrázó szemébe nézett –, ez felelőtlenség volt, fiúk, nagy felelőtlenség…
42. oldal, Harmadik fejezet - Az Odú (Animus, 2002)
– Különben is, minek vacakolsz azokkal a könyvekkel? – kérdezte Ron, miután visszabicegett az ágyához.
– Kiválogatom azokat, amelyeket érdemes magunkkal vinnünk, ha majd elindulunk horcruxokat keresni.
– Ja, persze! – csapott a homlokára Ron. – El is felejtettem, hogy mozgókönyvtárnak álcázva megyünk levadászni Voldemortot.
85. oldal, Hatodik fejezet - A pizsamás padlásszellem (Animus, 2008)
Luna szobájának mennyezetéről öt gyönyörűen megfestett arc nézett le a belépőre: Harry, Ron, Hermione, Ginny és Neville. Nem mozogtak úgy, mint a roxforti arcképek, mégis mágiát sugároztak: Harry úgy látta, lélegeznek. A portrékat festett aranyláncnak tűnő díszítés fonta körül, de mikor Harry jobban megnézte, látta, hogy a lánc nem más, mint egyetlen, ezerszer ismétlődő, aranytintával írt szó: barátok… barátok… barátok…
345-346. oldal, A három testvér meséje (Animus, 2008)
– Egyszerre ennyi mindent nem érezhet valaki, mert felrobbanna.
– Csak azért, mert te egy teáskanál érzelmi színvonalán állsz, nem kell másokról is ezt feltételezned […]
398. oldal, Kígyószem (Animus, 2003)
Hermione, aki mindig kínosan betartja a szabályokat, most itt áll, és bemártja saját magát, hogy Ront és őt megmentse… Ez olyan, mintha Piton cukorkát kezdene osztani a gyerekeknek.
168. oldal