Robert Gérard Moore személy

Charlotte Brontë: Shirley
!

Robert Gérard Moore


Idézetek

Acton>!

– Miért kell mindig abban a pillanatban elmenned, Lina, amikor legjobban szeretném, hogy maradj?
– Mert akkor szeretnél leginkább megtartani valamit, amikor legbiztosabb vagy benne, hogy elveszíted.

659. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Caroline Helstone · Robert Gérard Moore
s_l_m>!

– […] Yorke, ha leszállok a lóról és lefekszem az útra, megteszi azt a szívességet, hogy átvágtat rajtam, mondjuk, hússzor oda s vissza?
– A legnagyobb örömmel, ha nem létezne a világon olyasmi, mint vádhatósági vizsgálat.

576., Európa (1984)

Kapcsolódó szócikkek: Hiram Yorke · Robert Gérard Moore
gesztenye11>!

Életem legkeservesebb szakaszába jutottam, de nem ért egészen váratlanul. Feladtam Rober-tet, lemondtam róla Shirley javára, már az első napon, amikor megtudtam, hogy hazajött, az első pillanatban, amikor láttam, hogy gazdag, fiatal és szép. Robert az övé, az ő szerelmese. Shirley az ő mindene, és még inkább mindene lesz, ha majd összeházasodnak. Minél jobban megismeri Shirleyt, annál jobban ragaszkodik majd hozzá Robert. Boldogok lesznek, s én nem sajnálom tőlük a boldogságot. De nyöszörgök nyomorúságomban, mert keservesen szenvedek. Bizony, nem kellett volna megszületnem, jobb lett volna, ha megfojtanak, mielőtt elsőt lélegzem.”

257. oldal - TIZENHARMADIK FEJEZET - Hivatalos közlendők

gesztenye11>!

– És mikor lesz? – kérdezte Mr. Yorke, és fölállt.
– Micsoda mikor lesz?
– Az esküvő.
– Kinek az esküvője?
– Hát a völgybéli nagyságos Robert Gérard Moore úrnak a fieldheadi Miss Keeldarrel, a néhai Charles Cave Keeldar leányával és örökösével.
Shirley a kérdezőre meredt. Arcát lassan elöntötte a pirosság, de szemében a haragos fény nem tört meg, egyenletesen ragyogott, mély tűzben égett.

408. oldal - HUSZONEGYEDIK FEJEZET - Mrs. Pryor

Kapcsolódó szócikkek: Hiram Yorke · Robert Gérard Moore · Shirley Keeldar
gesztenye11>!

Mekkora különbség van Shirley és Caroline Helstone között! Caroline, az a gyöngyszem, úgy vélem, a megtestesült lelkiismeretes pontosság, az aprólékos gondosság. Hajszálra olyanok a házi szokásai, mint az én válogatós atyámfiának; éppoly igényes, éppoly ügyes, furcsa, fürge, nyugalmas, mint ő. Minden kész egy perc alatt, minden a helyén. Nagyon illene Roberthez. De mit kezdhetnék én olyasmivel, ami szinte hibátlan? Éppoly szegény, mint én; nagyon csinos; fejét Raffaello is festhette volna, az ő ecsetjéhez méltók a vonásai; az arckifejezése teljesen angol, csupa szigetországi báj és tisztaság. De hol találnék benne valamit, amit meg kellene változtatni, eltűrni, amiért szemrehányást tehetnék, ami miatt aggódnék? Gyöngyvirág ő, színtelen, de minek is a szín? Attól sem lenne tökéletesebb! Milyen ecset festhetné le? Ha lesz egyszer az életben kedvesem, annak közelebb kell állnia az élénk színű, édes illatú rózsához, melyet veszélyes tüskék védelmeznek. Az én feleségemnek – ha megnősülök valaha – időnként egész valómat fel kell ráznia fullánkos szavaival: éljen vissza férje óriási türelmével. Nem születtem olyan türelmesnek, hogy bárányt válasszak társamul. Kedvemre valóbb lenne a felelősség, ha egy fiatal nőstény oroszlánról vagy nőstény leopárdról kellene gondoskodnom. Nem kedvelem az édes dolgokat, csak ha egyszersmind csípősek is; nem kedvelem a csillo¬gó-kat, csak ha egyúttal forróak is. Szeretem a nyarat, melynek napja pirosra érleli a gyümölcsöt és sárgára a gabonát. A szépség akkor igazán szép, ha gúnyolódásomra bátran visszavág. A varázs akkor igazán felséges, ha a felkorbácsolt, már-már haragos indulat vadságba készül átcsapni. Félek, ráunnék a bárány egyhangú, néma ártatlanságára; hamarosan nyomasztónak érezném a szívem fészkén mozdulatlanul ülő galambot; de boldog türelemmel csöndesíteném le a nyugtalan sólyomfióka erőteljes szárnyverdesését. Ha kordában tartom az alig fékezhető rőt vad szilaj indulatait, ezzel megmutatom az erőmet.

575. oldal - HUSZONKILENCEDIK FEJEZET - Louis Moore