Ralph de Bricassart személy

Colleen McCullough: Tövismadarak

Idézetek

Grace_Martin>!

-Ha fiatalabb lennék, másképp kaparintanám meg magát, Ralph. Soha nem fogja tudni, mennyire vágytam rá, hogy az életemből harminc évet kidobhassak az ablakon. Ha eljött volna a Sátán, és fölajánlotta volna, hogy a lelkem árán visszaadja a fiatalságomat, gondolkodás nélkül odaadtam volna neki, s nem bántam volna olyan ostobán az alkut, mint az a vén hülye Faust.
[…]
-Az édesanyján kívül hány nő szerette magát?
[…]
-Az valószínűleg nem túlzás, ha azt állítom, hogy a nők százai kívántak meg, de hogy szerettek volna?… Nagyon kétlem.
-Én szerettem.
-Nem, nem szeretett. Én az öregkora tüskéje voltam, ennyi az egész. Ha rám nézett, eszébe jutott, amit a kora miatt nem tud megtenni.
-Téved. Szerettem. Istenem, hogy mennyire. Gondolja, hogy az éveim ezt eleve kizárják? Nos, Bricassart atya, hadd közöljek magával valamit. Ebben az ostoba testben belül, én még fiatal vagyok… érzek, vágyom, álmodom, lázadozok a megkötöttségek, a testem ellen. Az öregkor a legkegyetlenebb bosszú, amivel a bosszúvágyó Isten sújt bennünket. Mért nem öregíti meg a lelkünket is?

171. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ralph de Bricassart
MésziAnna>!

– És azt tudod-e, hogy mitől lesznek a gyerekek, Meggie?
– Persze – mondta magabiztosan a kislány, boldogan, hogy végre legalább tud valamit – az ember növeszti őket, atya.
– És mi az oka, hogy növekedésnek indulnak?
– Hogy az ember kívánja őket.
– Ezt meg ki mondta neked?
– Senki. Magamtól jöttem rá.

158. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Meggie Cleary · Ralph de Bricassart