R2-D2 személy

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

C-3PO elhallgatott néhány pillanatra, majd a társához fordult:
– Artu, hol is voltunk korábban?
Az asztrodroid dudált néhányat, majd füttyögött egy sort.
– Hogy semmi közöm hozzá? – méltatlankodott a protokoll-droid. – Szóval, már megint itt tartunk. Tudják, uraim, ez a kis droid néha rettentően makacs. Mindenesetre, ami a kérdést illeti… Ha az emlékezetem nem csal, tolmácsként dolgoztunk valamiféle bináris rakodó gépek mellett.

Harminckettedik fejezet

Artu panaszosan csippantott egyet.
– Nem – felelt Thripio –, nem hiszem, hogy kedvel téged.
A második csipogás sem enyhített a magasabbik robot szigorú hangján.
– Nem, én se szeretlek.

34. oldal

Thripio lába között egy zömök kis hordóforma alak erőlködött, hogy ő is lásson valamit.
– Inkább mentem volna Luke gazdával, mint hogy veled maradjak. De hát a parancs az parancs. Nem egészen értem, mi lehet a baj, de az biztos, hogy te vagy a hibás.
Artu féktelen szemtelenségre ragadtatta magát: vihogó csipogással válaszolt.
– Vigyázz a szádra! – intette a magasabb robot.

Hetedik fejezet

Thripio egy pillanatra elgondolkozott, aztán megkérdezte:
– Nem segítene, ha azt mondaná neki, uram, hogy minden az én hibámból történt?
Luke-nak láthatóan felettébb megtetszett a javaslat.
– Dehogynem, biztosan… terád most úgyis sokkal nagyobb szüksége van, mint rám. Legföljebb egy-két napra leállítana, esetleg adatna neked egy részleges agymosást…
Micsoda? Leállítani? Agymosás? Thripio villámgyorsan válaszolt:
– Bár ahogy jobban meggondolom, uram, Artu még most is a helyén lenne, ha ön nem veszi ki a biztosítómodulját.

Negyedik fejezet

Artu panaszosan csippantott egyet.
– Nem – felelt Thripio –, nem hiszem, hogy kedvel téged.
A második csipogás sem enyhített a magasabbik robot szigorú hangján.
– Nem, én se szeretlek.

59. oldal

– Mi lenne, ha felhasználnád isteni befolyásod arra, hogy kihúzz minket ebből a csávából? – javasolta elgondolkozva.
Thripio teljes hosszában kihúzta magát, és méltóságteljes elszántsággal kijelentette:
– Már elnézést, Solo kapitány, de ez nem lenne tisztességes.
– Tisztességes?! – ordított fel Solo. Mindig is tudta, hogy ez a nagyképő robot egyszer túllépi a határt, és alighanem ez most következett be.
– A programom tiltakozik az ellen, hogy egy istenséget személyesítsek meg – felelte Thripio Solónak, mintha ilyen nyilvánvaló dolog nem is szorulna magyarázatra.
Han fenyegetien lépett a protokollrobot felé, legszívesebben kitépte volna a biztosítékait.
– Ide figyelj, te csavarkollekció, ha nem… – tovább nem jutott, mert tizenöt evok lándzsa meredt fenyegetően az arcába. – Csak tréfáltam – mosolygott nyájasan.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy ideig néma csendben várt, mintha gondolkozna. Aztán ismét csipogni kezdett.
– Nos, Artu?
A robot most még óvatosabban fogalmazott, mint az előbb – mondhatni tapintatosan. Artu láthatóan vigyázott, nehogy megsértse azt az embert, akire rábízta a sorsát. De vajon ki lehet-e zárni annak a lehetőségét – fontolgatta a robot –, hogy az ember agya fölmondta a szolgálatot? Végtére is épp elég sokáig hevert ott a Hoth hómezein. Vagy talán – mérlegelt egy másik eshetőséget Artu – az a Wampa jéglény nagyobbat ütött a fejére, mint ahogy Tuvan-bi gondolta?…
– Nem – válaszolta Luke –, nem fáj a fejem. Nagyszerűen érzem magam. Miért kérded?
Artu ravaszkásan ártatlan füttyel felelt.

Artu az X szárnyúhoz gurult, és búcsút füttyentett Thripiónak.
– Viszlát, Artu – válaszolta Thripio gyengéden. – A Készítő áldjon meg! Ugye, vigyázni fog rá, Luke gazda?
De Luke és a kis robot már a repülőgép túlsó oldalán voltak.

– Rossz előérzetem van, Artu.
Szi Thripio és Artu Detu a trónterem bejáratánál álltak és benéztek.
– Elvesztünk! – nyögte Thripio, és ezredszer kívánta, hogy bár be tudná csukni a szemét.
A termet – az egyik barlangszerű faltól a másikig – a galaktika eleven söpredéke töltötte meg.

Artu néha olyan bináris tud lenni.

15. oldal az 1985-ös kiadásban