postás személy
Idézetek
Másnap reggel táviratkihordó csengetett az üdülő kapuján.
– Két sürgönyt hoztam – mondta az elősiető gondnoknak. – Búvár Kund kartársnak az egyiket, meg valami Tünde kisasszonynak a másikat. Fura nevük van, meg kell hagyni… – tette hozzá.
– Nem rokonok véletlenül?
– De igen – hagyta rá a gondnok. – Testvérek. Vörösmarty kartárs volt a papájuk…
– Mindjárt gondoltam… – bólogatott a postás. – Biztosan valami habókos ember lehetett az öreg…
– Költő volt – felelte röviden a gondnok, és elsietett. A postás nagyot nézett, amikor visszakapta tőle a kézbesítő könyvet, amelybe a távirat átvételét igazoló aláírás fölött ezt olvasta: „Táviratkihordó kartárs! Magyar irodalomból elégtelen.”
164. oldal
Bogáti Péter: A Hóvirág másodkormányosa jelenti… 90% Vidám, kalandos történet
Milyen kellemes esemény, amikor a postás a nem megszokott külsejű levelet hozza: újfajta, szép bélyegek, idegen feliratok rajta; ráragasztva: Par avion (Repülőposta); rányomva: Mezsdunarodnoje (Nemzetközi), és a levélben a messze távol kedves hírnökei: szép képeslapok, postabélyegek, pénzérmék, jelvények stb.
8. oldal, Bevezetés (Tankönyvkiadó, 1982)
Kaszab Andor: Szovjet-magyar diáklevelezés Kifejezés- és levélgyűjtemény
A postamester délutánonként a posta épületének zöldre festett nagy kapujában állt, és egy óraláncon lógó stopperrel mérte, melyik postás ér vissza leggyorsabban a hivatalba. Rozmár úr, ahogy néha bicajos nevezte, nyilván egészen elfelejtette már, hogy valaha ő is kerékpárral hordta a leveleket, akkor is, ha úgy esett az eső, mintha dézsából öntötték volna, és akkor is, ha hétágra sütött a nap, mint ezen a délutánon is. Arra meg egyáltalán nem gondolt, hogy a jó postás törődik a címzettek lelkével is:
– a nyugdíjas nénikkel elbeszélget az időjárásról;
– az otthon lévő anyukák elmesélhetik neki, milyen rosszul aludtak, mert a legkisebbnek már megint jön egy foga;
– a kutyákkal pedig szintén kénytelen jó kapcsolatot kialakítani – hol fültővakargatással, hol uzsonnája egy részének feláldozásával.
36. oldal
És ne felejts el köszönni a postásnak, mikor becsönget.
De a postásnak ne ugorj a nyakába, ahogy a papának vagy a mamának, a postás nyakába a postás gyereke ugrik, és a postás is ugorhat a papája nyakába, mindenki ugorhat a saját papája, mamája nyakába. De aki nem a papája, mamája, annak intsen, integessen, fogjon vele kezet, biccentsen, bólintson, mondja, hogy Jó napot! Jó estét! A viszontlátásra!, mikor mit kell, és emelhet kalapot is, ha van kalapja, de aki nem a papája, mamája, annak ne ugorjon a nyakába.
Annak köszönjön úgy, ahogy illik.
15. oldal, Házi illemszabályok (Magvető, 2006)
Úgy képzelte, hogy őt például, miután szembe került velük, most az ország valamennyi őrszobáján, laktanyáján, hivatalában számon tartják, minden tiszt, rendőr, de tán még a vasutasok és a postások is figyelik. Megmenekülése a rend fölbomlásának volt tünete.
20. oldal