Peeta Mellark személy
Idézetek
– Ne felejtsd el, hogy őrülten egymásba vagyunk zúgva, szóval bármikor nyugodtan megcsókolhatsz, ha kedved van.
3. rész, 19. fejezet
– Szia, Peeta. Csak tudni akartam, hogy épségben hazaértél-e.
– Katniss, itt lakom három házzal melletted.
– Tudom, de aggódtam, nehogy eltévedj a viharban – mondom.
Peeta leguggol a nő mellé, velem szemben, és simogatni kezdi a fejét. Aztán halkan megszólal. Eleinte nem értem, miről beszél, olyan, mintha halandzsázna.
– Otthon a festékeimből bármilyen színt ki tudok keverni. Rózsaszínt. Olyan halványat, mint a csecsemő bőre. Vagy olyan sötétet, mint a rebarbara. A tavaszi fű zöldjét. Kéket, ami úgy csillog, mint a jég a vízben.
A nő Peeta szemébe néz, valósággal issza a szavait.
– Egyszer három napig szórakoztam, mire sikerült kikevernem a fehér prémen megcsillanó napsugár színét. Először azt hittem, hogy a sárga valamelyik árnyalata lesz, de aztán rájöttem, hogy a dolog sokkal összetettebb ennél. A színek rétegekben vetülnek egymásra. És szépen összeolvadnak – magyarázza Peeta.
A nő légzése lassulni kezd, már épphogy csak piheg. A kezét belemártja a mellkasán összegyűlt vérbe, és apró, körkörös mozdulatokat tesz, mintha festéket keverne egy palettán.
– A szivárvány titkára még nem sikerült rájönnöm. Olyan rövid ideig lehet csak gyönyörködni benne. Sosincs elég idő, hogy minden árnyalatot megfigyeljek. Egy kevés kék itt, egy kis rózsaszín ott. Aztán már szerte is foszlik az egész. Levegővé válik – suttogja Peeta.
A haldokló nőt megbabonázzák Peeta szavai. Révületbe esik. Felemeli remegő kezét, és mintha egy virágot festene Peeta arcára.
– Köszönöm – suttogja Peeta. – Ez gyönyörű.
A nő arca felragyog egy pillanatra, elmosolyodik, aztán halkan felnyög. Vértől mocskos keze visszahullik a mellkasára, egy utolsót lélegzik, és elengedi a kezemet. Eldördül az ágyú.
252. oldal