Paris Skyle személy
Idézetek
– Emlékszik, mit mondott nekem pár éve a bölcsességről, Paris? – kérdeztem.
– Mit mondtam?
– Azt, hogy a bölcsességhez nem vezet más út, mint a tapasztalat.
33. oldal, 4. fejezet
A tisztség azonban valódi lesz, nem csak a cégtáblára fogjuk kiírni.
183. oldal, 22. fejezet
– Ostobaság – dörmögte Mr. Crepsley. – Ha a vérszipolyok csakugyan a megadást fontolgatják, akkor most kéne megszorongatnunk őket, nem pedig az időt vesztegetni…
– Larten – szakította félbe Paris. – Eredj a többiek után, keresd meg a legnagyobb hordó sört, és idd le magad a sárga földig.
32. oldal, 4. fejezet
Tudni akarta, hogy mikor hagytak fel vériváskor az öléssel a vámpírok, és volt-e köztük valaki, aki nem engedelmeskedett ennek a törvénynek.
– Soha nem volt ilyen – mondta Larten. – A törvényszegőt hatalmas büntetés sújtaná.
– Karó a szívbe? – kérdezte Bram.
– Vagy valami egyéb halálos eszköz – bólintott Larten.
– A karózás Vladdal kezdődött, gondolom – mormogta Bram, és igyekezett nem kimutatni az izgatottságát.
– Vladdal? – pislogott értetlenül Larten.
– Vlad Tepes, azaz Drakula; ő is klántag volt, nem?
– Nem, te minden lében kanál! – dörmögte valaki a hátuk mögött.
Sok különös történet keringett róla – hogy Kolumbusszal együtt hajózott át Amerikába, s ő vezette be a vámpirizmust az Újvilágban; hogy ő is ott harcolt Jeanne d'Arc oldalán (bizonyára mint vámpír szimpatizáns), és ő ihlette Bram Stoker hírhedt Drakuláját.
168. oldal, 19. fejezet
Mr. Crepsley leesett állal meredt a hercegre.
– Paris! – kapkodott levegő után.
– Túl régóta vagy itt bezárva – felelte Paris. – Menj, lazíts, rúgj ki a hámból, és vissza se gyere, amíg nem vagy másnapos!
– De… – kezdett volna tiltakozni Mr. Crepsley.
– Ez parancs, Larten – mordult rá Paris.
Mr. Crepsley olyan képet vágott, mintha egy eleven angolna csúszott volna le a torkán, de mivel nem az a fajta vámpír volt, aki ne engedelmeskedett volna a feljebbvalójának, összecsapta a bokáját, és sértődötten kiviharzott, hogy meg se álljon a készletraktárakig.
32. oldal, 4. fejezet
A sör az ifjaknak való, meg a bárdolatlanabbjának, de a veteránok megérdemlik a szőlő nektárját!
82. oldal