Oosaki Nana személy
Idézetek
Azt hiszem, márciusban, a 20. születésnapomra meglepem magam egy ajándékkal… Egy csak oda jeggyel Tokióba. Nem viszek semmit, csak a gitáromat, és egy doboz cigit.
173-174. oldal
– Ezt nézd! Torta! Nekem! Figyeled, hogy imádnak? Na toljuk be!
– Hé, és ha mérgezett? Lehet, hogy egy rajongóm csinálta. Egy „Nana tuti Rennel kavar, kinyírom” torta.
– Tiéd az első falat. Semmi kedvem a hóba harapni egy hamis pletyka miatt.
– Kösz, de nekem sincs. Tessék, most már igaz a pletyka. Már okkal halunk meg.
156-157. oldal
– „Légkondit a szobámba, de kurvagyorsan!”
– „Szeretném vissza a kocsit, amit eladtam.”
– „Szeretnék egy verandát, ahová kitehetjük a bambuszágat!”
– „Kérek szépen pénzt.”
– Kicsit kevésbé anyagias kívánságok, valaki?
14. oldal
Mondd, Nana, ha visszapörgethetnénk az időt, hogy kitöröljük a hibáinkat, te meddig mennél vissza? Én ahhoz a téli estéhez, amikor először találkoztunk a vonaton. Te lennél az egyetlen, akit megtartanék.
93-94. oldal - 47. fejezet (Mangafan, 2013)
Tudom, hogy se Ren, se Hachiko nem az enyém. Nem tárgyak, akiket birtokolni lehet, és nem oké így gondolni rájuk. Azt is tudom, hogy nem köthetem magamhoz őket örökre. Mert hiába vagyunk együtt, valójában mégis egyedül vagyunk. De néha, ha ebbe belegondolok… elfog a magány és a szomorúság. És félek, hogy tényleg úgy tekintettem eddig Hachira, mintha a kutyám lenne. Szörnyű vagyok…