Minerva személy

Erről jut eszembe, tudod, hogy mit jelent, honnan vettük át a „Paradicsom” szót? Az óperzsa nyelvben a „paradice” kerítés, elkerített hely. Csak a királyoknak, az uralkodóknak voltak ilyen körülkerített, gyönyörű kertjeik. Az Isten az első emberpárt a „Paradicsomkertbe”, vagyis az elkerített kertbe helyezte el. De ez nem a nagyvilág, hanem a védett, körülkerített hely.
[…]
A szerelem, a boldogság nem a világ – hanem a körülkerített hely.
De Éva átlép a kerítésen. Minerva és Pallasz Athéné is nők voltak. Pont a tudásnak van istennője, nem különös? Mit tudtunk mi, amit elfelejtettünk?

90. oldal, Mi lesz avval a szerelemmel?

Tündérre utal a kisze harmadik neve: villő (német Wüli, szlovák vila = ,.tündér").
A villő nemcsak szalmabáb, hanem szalaggal, kendővel felöltöztetett fűzfaág is lehet. (Angol willow, holland wilg, német Weide, görög he liké=„fűzfa". A nevek a „tekerni, csavarni, hajlítani" jelentésű indoeurópai wel szóalakra vezethetők vissza. Ez illik a fűzfavessző tulajdonságaihoz és fölhasználásához. Heliké a Sarkcsillag körül „tekergő" medve-csillagképek egyik görög neve is.) Ezzel ismét a fákban tisztelt felsőbbrendű lényekhez érkeztünk, ami a naptárnak ezen a szakaszán – gondoljunk a keresztfára! – igazán nem csodálatos.

A fűznek mint a tavasz egyik jelképes fájának igencsak „boszorkányos" a múltja, s nemcsak a belőle készülő boszorkányseprű és gyógynövény- volta miatt (szalicilsavat tartalmaz).

Róla nevezték el a Helikon hegyét, ahol Apollón múzsáinak fűzfaligete állott, továbbá a holdistennők szent fája volt, és Athéné-Minerváé is az olajfa mellett. Ez a két faféleség hasonlít egymáshoz. Hogy mennyire, azt mutatja egy harmadik, mindkettőre hasonlító faféle, amit olajfűznek is hívnak (hivatalos nevén „keskenylevelű ezüstfa", Elaeagnus angustifolia).

Ezen túlmenően a fűz halálfa volt, a gyász és az elveszett szerelem jelképe. Ma is így él a köztudatban, miközben életfa is, hiszen köztudomású, hogy a fűz jól tűri a metszést, és a levágott fűzfavessző a földbe dugva könnyen kihajt és meggyökeresedik.

Az anya pamlagon ülve olvasott, – az apa irkált az iróasztalnál, midőn a fiu belépett:
– Édes apám hivatott?
– Jer csak közelebb – kezdi az öreg – szép dolgokat hallok rólad, – a helyett, hogy a könyvekbe néznél, a lányok szemébe kacsintgatsz.
Hallgatott a fiu, nem tudván tagadni a dolgot, mit az öreg hihetőleg jó helyen hallott.
– Mikor én fiatal voltam – dörmögött az apa – csak egyetlenegynek tettem a szépet, Minerva asszonynak, s annál töltöttem éjt és napot, te, hallottad?
Ekkor meg az asszony ugrott föl, mérgesen a férjhez fordulván:
– Nem hallgatsz förtelmes ember! – nem elég, hogy magad olyan jó madár voltál, hanem még fiad előtt is dicsekszel gyönyörü tetteddel?

52. oldal

Hallám, feleségem tudja a Bibliát,
Tudja a római s görög históriát,
Nagy dolog! mert nem járt ő akadémiát,
Mégis ily példákkal áldja Sándor fiát.

Szóllék hozzá s mondám: kedves óldalbordám!
Te ékesen szóló bőlcs tanúlt Minervám!
Tapsol a testemben a szívem és vídám:
Mivel tudományban hasonló vagy hozzám.

Lehet egy nő olyan bölcs és szűz, mint Minerva, és semmibe sem vesszük, ha az arca csúnya.

A bűn boszuló istennői, kik kérlelhetetlenül üldözik a bűnösöket, különösen a hamis esküvőket és rokongyilkosokat. A legrégibb monda szerint Uranos kiömlő vércseppjeiből születtek; a tragikusok más származást tulajdonítanak nekik: Aeschylos szerint az Éj leányai, Sophoklesnél Gæa és Skotos (éji homály) szülöttei. Számukat háromra teszik; neveik: Tisiphone, Alekto és Megaera. Az alvilágban tanyáznak s kérlelhetetlenül üldözik a bűnösöket, s mint ilyenek nagy szerepet játszanak a tragikusoknál. Aeschylos Oresteiájában egész csapat furia üldözi az anyagyilkos Orestest.

De borzalmas jelentésök mellett egyszersmind igazságos lények voltak. Ez értelemben Eumenida nevet viseltek s mint ilyenek, szentélylyel birtak Athenben, melyet engesztelésül nyertek, midőn Minerva közbelépésére fölmenté az Areopág az általuk vádolt Orestest. Egy más szent ligetjök nem messze Athentől Kolonos mellett volt, melyet Sophokles «Oedipus Kolonosban» czímű tragédiájában tett halhatatlanná. Az Erinnyseket ijesztő, eltorzult arczczal, vérbenforgó szemekkel, éles karmokkal ábrázolták. Szárnyaik a gyorsaságot jelentik, mellyel a bűnt utóléri bűntetése.

Második rész. Az istenek. - Negyedik fejezet. - Az alvilág istenei. - Az Eryinnysek.

Ásítottam, kinyújtóztattam a karom, és ránéztem Minerva szobrára a kert túlsó végében. A bronzszobrot olyan realisztikusan formálták meg, hogy néha úgy láttam, mintha lélegzett volna. Ő volt az egyetlen nőszemély a házban, aki nem beszélt nekem vissza, bár a többiekhez hasonlóan ő sem igazán figyelt rám.

458. oldal

– Mert félek, barátom. Hiába fogadtam el Iuppitert, Junót és Minervát, ez még nem oldoz fel ama régi megszokott hit alól. Nem hiszem, hogy nem érted. A lélek és a szellem, amit magadban tudtál a gyermekéveidben, és ami által felnevelkedtél férfivá, végigkísér. Nincs menekvés. Az ősök a nyomodban vannak és nem engedik a lelkedet. Én ezt látom és érzem.

91. oldal

Pallasz Athéné az ókori görögöknél a bölcsesség istennője volt, latin megfelelője Minerva. Zeusz és Métisz gyermeke, de mivel a hagyomány szerint apja fejéből pattant ki, ezért Zeusz lányaként tartották számon.

Pallasz Athéné, az istennő (Typotex, 2013)