marslakó személy
Idézetek
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Ha bármit kérhetnék, akkor egy rádiót választanék, amin megkérdezhetném a NASA-t a biztonságos levezető útról. Illetve, ha bármit kérhetnék, akkor az az lenne, hogy egy zöldbőrű, mégis gyönyörű marsi királynő jöjjön a megmentésemre, aki többet szeretne tudni a Földön „szeretkezésnek” hívott tevékenységről.
Rég volt, hogy utoljára nőt láttam. Csak mondom.
Na, mindegy, a lényeg, hogy ha nem akarok még egy balesetet, akkor… De most komolyan… nem láttam nőt lassan évek óta. Nem kérek sokat. Hidd el, egy botanikus/gépészmérnök ajtaja előtt a Földön sem éppen állnak sorba a hölgyek. De hát akkor is.
Na, mindegy.
311. oldal
Nem szerettem a marsiakat. Nem tetszett, hogy embernek kell tekinteni egy fatörzshöz hasonlító valamit, aminek a tetején napvédő sisak van. Nem tetszett, hogy álvégtagjaik nőnek, ezek a rejtekhelyükről előmászó kígyókra emlékeztettek. Nem tetszett, hogy azonnal képesek minden irányba nézni anélkül, hogy a fejüket mozgatnák – ha lenne fejük, de persze nincs. És ki nem állhattam a szagukat!
Senki sem vádolhatott azzal, hogy faji előítéleteim vannak. Nem érdekelt mások színe, faja vagy vallása. De az emberek emberek voltak, a marsiak viszont lények.
10. oldal
Úgyhogy mi, rókák tudjuk: az ember már rég nem lesz a földön, amikor még mindig akad majd egy róka, aki az ide repülő marslakóktól megkérdezheti, hogy mennyi az idő. Már persze, ha lesz a szájukban sajt!
130. oldal, Róka (Móra, 2019)
Élet a szomszéd bolygón, a Marson. Az amerikai tudományos-fantasztikus folyóiratok borítékjáról és lapjáról ocsmány lények visszataszító pofái merednek az olvasóra. Rajzolóik a Mars lakóinak tüntetik fel ezeket. Uborkazöldszínű, eltorzult test, a puhányokra jellemző sikamlós bőr, polipcsáp, vaddisznóagyar, a csúszómászó állatokéra emlékeztető szemek, rovarszerű mozgás – amerikai szemmel így festenek legközelebbi szomszédaink a világmindenségben.
39. oldal, Van-e élet más égitesteken? (MNPF, 1952)