Madárijesztő személy
Idézetek
Ez történik a Bádogemberrel is az Óz, a csodák csodájában. Végigmegy a sárga úton Dorothyval és a barátaival abban a reményben, hogy ha sikerül találkozniuk a nagy varázslóval, az majd ad neki szívet. Társai, a Madárijesztő és az Oroszlán agyat, illetve bátorságot szeretnének. Útjuk végén aztán kiderül, hogy a nagy varázsló egy sarlatán, és nem tudja megadni nekik, amit kérnek tőle. De megtudnak valami sokkal fontosabbat is: minden, amire vágytak, kezdettől fogva megvolt bennük. Nem volt szükségük semmilyen isteni hatalmú varázslóra, hogy érzékenyek, bölcsek vagy bátrak legyenek. Ehhez csak végig kell menni a sárga úton, és közben nyitottnak lenni minden új tapasztalatra.
Pontosan ugyanezt a leckét tanulta meg James T. Kirk és Jean-Luc Picard kapitány, miközben az Enterprise csillaghajó fedélzetén beutazzák a galaxist; Huckleberry Finn és Jim, miközben hajóznak a Mississippin; vagy Wyatt és Billy, miközben Harley-Davidsonjaikkal száguldoznak a Szelíd motorosokban; és számos más úgynevezett „road movie” temérdek szereplője…
210. oldal A Homo sapiens értelmet ad a világnak
Yuval Noah Harari: Homo Deus 88% A holnap rövid története
→ |
---|
– Így tehát nem is tudsz nekem agyvelőt adni? – kérdezte a Madárijesztő csüggedten.
– Nincs is rá szükséged, hiszen minden nap tanulsz valamit. A csecsemőnek van agyveleje és mégsem tud semmit. Tudást csak a tapasztalat ad és minél tovább élsz, annál több tapasztalatra teszel szert.
150. oldal
Úgy látszik, van még rosszabb dolog is a világon, mint madárijesztőnek lenni!
180. oldal
– Akármint áll a dolog – szólt a Madárijesztő –, én mégis inkább agyvelőt kérek, mint szívet, mert az esztelen a szívével sem tud mit kezdeni.
– Én már csak a szívnél maradok – felelt a Bádogember. – Az okosság nem boldogít és a boldogságnál nincs jobb dolog a világon.
48. oldal, 5. fejezet
– Életemben egyszer táncoltam, és akkor is…
– Egy órával ezelőtt még én sem tudtam úszni. Tökéletes kettőst fogunk alkotni.
Valamennyi asztaltársaság ránk irányította a figyelmét. Ahogy felemelte a karomat, úgy éreztem magam, mint az Ózból ismert Madárijesztő.
148. oldal
→ |
---|
– Hol van a Smaragdváros? – kérdezte a Madárijesztő. – És ki az az Oz?
– Jé, hát te ezt nem tudod? – álmélkodott Dorka.
– Nem bizony; én nem tudok semmit. Tudod, én szalmával vagyok kitömve, és egy csepp eszem sincs. – magyarázta búsan a Madárijesztő.
3. fejezet (23-24. oldal - Ciceró, 2010)