Lázár Ervin személy

Kurta mese Lázár Ervinről

    Talán kezdjük úgy e kurta mesét, hogy ballag az utcán egy nagy bajuszú, rozmárbajuszú, harcsabajuszú, lelógó varjúszárnybajuszú férfi. Lassú medveléptekkel ballag. Vagyis súlyosan, de egy kissé lomhán is. Nem tudni, hova ballag, ő se igen tudja, de ez most nem érdekes. Már estefelé jár az idő, furcsa árnyékok nyújtózkodnak az utcán, s a nagy bajuszú, rozmárbajuszú, harcsabajuszú, lelógó varjúszárnybajuszú férfi dünnyög az árnyékoknak. Ezt dünnyögi: „Te árnyék, te ott nagyon hasonlítasz valamire! Vagy valakire! Még nem tudom, hogy mire vagy kire, de mindjárt kitalálom. Mert író lennék, vagy mi a csuda? Ki is találtam, hogy kire hasonlítasz! Énrám hasonlítasz, Lázár Ervinre! De hát úgy nem hívhatlak, úgy engem hívnak. Elnevezlek hát Tejbajszánnak! Vagy Szegény Dzsoninak! Vagy inkább Berzsián szeretnél lenni? Nem, nem, legyél csak Tejbajszán, olyan tatáros képű alak vagy! És legközelebb megírlak az egyik könyvemben!”
    Úgy is tett a nagy bajuszú, rozmárbajuszú, harcsabajuszú, lelógó varjúszárnybajuszú író, aki el szokott beszélgetni nemcsak az árnyékokkal, hanem a madarakkal, lovakkal, képzelődő kisfiúkkal, vagy saját képzelt teremtményeivel: Mikkamakkával és Berzsiánnal, Ló Szerafinnal és Aromóval.
    Séta után hazamegy, és megírja a beszélgetéseket. Így születtek gyönyörű mesekönyvei, mint például „A kisfiú meg az oroszlánok”, vagy a „Bikfi-bukfenc-bukferenc”, vagy a „Berzsián és Dideki”, és a „Gyere haza, Mikkamakka” vagy a „Bab Berci”.
    Neki sok sétát, magunknak még sok könyvet kívánok! Itt a vége, fuss el véle!

212. oldal

Mikka-Makka, ne búslakodj Lázáron!
Ervin van, és halála csak lázálom.

48. oldal

Alsórácegresen egyébként is csupa csodadolgok történtek. Például nagyon jól tudtuk azt, hogy ha forgószél szaladt át a pusztán, az nem forgószél, hanem boszorkány. Ilyenkor föl köllött kapni egy éles tárgyat, és belevágni a forgószélbe. Másnap figyeltük, hogy melyik öregasszony sántít. Olyan nem volt, hogy legalább egy öregasszony ne sántított volna…

i. m.: p. 153. (Lázár Ervin)

Igen, a felnőttek furcsák néha. Amikor néhány éve egy mesedélutánról kifele jövet megláttam Lázár Ervint, úgy szaladtam oda hozzá, hogy a kocsiból kiszálló, félig még alvó Lili lányom csak lobogott utánam. Büszkén dugtam Ervin bácsi orra alá Lilike kedvenc meséjét. Ő aláírta, s mosolyogva nézett a – mint később kiderült – vérig sértett gyermekemre, aki a lehető legdurcásabb ábrázatával viszonyozta az autogramot. Aztán kikapta a Berzsiánt a nagydarab, szőrös bácsi kezéből, aki aljas módon belefirkált a kedvenc könyvébe. Pedig könyvekbe rajzolni nem is szabad…

131. oldal (Gombos Péter: A Tüskevártól a Szegény Dzsoniig)

[…] Alkalmi ismerősei aligha sejtették, hogy egy nagy író szállt le hozzájuk, Lázár Ervin nem úgy viselkedett, ahogy a nagy írók szoktak. Nagy írók ritkán jártak gyűrött nadrágban, és a nagy íróknak soha nem jutott volna az eszébe, hogy a 12-es autóbuszon, az Oktogonnál, leszállás előtt kinyilatkozzanak. „Én most a barátomhoz megyek. Aki akar, velem jöhet.” Ez így történt meg Lázár Ervinnel, harmincan szálltak le utána az autóbuszról, ezeket mind meghívta a barátjához, aki lakásavató bulit tartott a Nagymező utcában.

188. oldal, Írókról - Dömdödöm… Dömdödöm… (Ab Ovo, 1996)

Örök

A Lázervin meghalt?
Meg.
Ő írta ezt a könyvet?
Ő.
Aki könyvet ír, az mind meghal?
Meg.
És aki könyvet olvas?
Az is.
És aki nem ír és nem olvas?
Bizony az is.
Akkor nem a könyvekben van a halasztás.
Hát nem.
Csinálsz nekem egy hosszúlépést?
Az nem gyereknek való.
Mért, mi van benne?
Bor meg szóda.
És aki megissza, hosszabbat tud lépni?
Egy ideig igen.
És aztán?
Ha túl sokat iszik, egyáltalán nem tud lépni.
És ha keveset?
Akkor még ugrándozni is tud.
A Lázervin szerette a hosszúlépést?
Nem tudom, nyáron biztos, mert olyankor nagyon jól esik.
Mégis télen lépte a leghosszabbat.
Mégis.
Most már nem lehet utolérni?
Most már nem.
Akkor se, ha iszom hosszúlépést?
Akkor se.
Akkor inkább iszom rövidet.
Az végképp nem gyereknek való.
Mi való a gyereknek?
Tea meg gyümölcslé.
Akkor csinálj nekem gyümölcslépést.
Az milyen?
Gyümölcslé meg szóda.
Jó, csinálok.
Várj csak, én mégis szeretném egy kicsit utolérni a Lázervint.
Most rögtön?
Valamit meg kell beszélnem vele.
Hát nem tudom…
Tegyél még valamit a gyümölcslépésembe, akkor sikerülni fog.
És mit tegyek bele?
Öröklét.

(red_benny) Harry Potter történeteiről mi a véleménye?
(Lázár Ervin) Nem olvastam, de minden tiszteletem az írónőé, mert képes volt megszólítani az olvasókat. Ha más haszna nem is volna, annyi egészen biztosan van, hogy egy sereg gyereket rászoktatott az olvasásra.

132. oldal

(cool) Rendkívül alacsony színvonalon kezelik az irodalmat a mai gyerekek, de még a felnőttek is. Ön szerint meg lehet állítani ezt a butulási és lustulási folyamatot?
(Lázár Ervin) A mikéntjét nem tudom, de előbb-utóbb csak rájönnek az emberek, hogy érdemesebb többet gondolkozni. Ez a világ ugyanis arra biztatja az embert, hogy a legkevesebb erőfeszítés nélkül éljen, márpedig én azt mondom, hogy erőfeszítés nélkül nem érdemes.

136. oldal

Esterházy ott is termett, ahol nem vetették, vagyis inkább nem nagyok voltak ezek, hanem sokan. Ám az idők során egyre kisebbek lettek, mert sajnos sohasem ettek elegendő salátát és sárgarépát, hanem szinte mindig csak pralinét és tortát, meg bonbont és rétest. Így azután azon Esterházyk, kikről történetünk szól, szerfölött kicsinyek és szerfölött intelligensek valának. Fékezhetetlen agyvelejűek, ahogy a költő mondja.

3. oldal (Magvető, 1996)