Larten Crepsley személy
Idézetek
– Örülök, hogy megismertelek – mondta a vámpír, miközben kezet ráztunk. – Ugye, te nem hallottad, hogy jövök?
– Nem – feleltem őszintén.
– Na, tessék! – kiáltotta büszkén Gavner. – Látod?
– Gratulálok – jegyezte meg fanyarul Mr. Crepsley. – Ha valaha felkérnek rá, hogy lopózz be egy óvodába, gond nélkül megteheted.
22. oldal, 2. fejezet
– Miért vetkőznek le? – néztem rájuk értetlenül.
– A ruháink valamelyest megvédenének bennünket, de a végén cafatokban lógnának rajtunk – magyarázta Gavner. – Jobb, ha megkíméljük őket.
Amikor levette a hosszúnadrágját is, megláttuk sárga boxeralsóját, amelybe rózsaszín elefántokat hímzett valaki.
– Ajándékba kaptam – mormolta, dühösen elvörösödve.
– Gondolom, valami asszonyszemélytől, akivel romantikus közelségbe kerültél – jegyzete meg Mr. Crepsley, és rendes körülmények között kemény vonalú szája a két sarkánál felfelé rándult, azzal fenyegetve, hogy mindjárt elmosolyodik.
– Szép nő volt – sóhajtott föl Gavner, és ujját végighúzta az egyik elefánt körvonalain. – Amúgy az alsóneműk terén gyalázatosan rossz ízlésű…
– Nemkülönben a férfiak terén – tettem hozzá kissé pimaszul.
50-51. oldal, 6. fejezet
– Akarod, hogy elkísérjelek az iskoláig? – kérdezte Mr. Crepsley ártatlan képpel. – Sok veszélyes útkereszteződésen kell átmenned. Vagy talán megkérhetnél egy aranyos nénit, hogy fogja meg a kezed, és…
– Fogja be – mordultam rá, és a könyvekkel teli hátizsákkal a vállamon kirobogtam az ajtón.
44. oldal, 4. fejezet
– Mi az a THV? – kérdeztem.
– A Természet Harcos Védelmezői – válaszolta Mr. Tall. – Ökoharcosok. Körberohangálják az országot, s próbálják leállítani az új utak és hidak építését. Itt vannak már pár hónapja, de hamarosan tovább kell menniük.
– Igazi katonák? – kérdeztem. – Vannak puskáik, kézigránátjaik meg tankjaik?
Mindketten a hasukat fogták nevettükben.
– Néha tényleg nagyon hülye tud lenni szegénykém – nyögte ki Mr. Crepsley két nevetőroham között –, de azért nem olyan buta, mint amilyennek látszik.
51-52. oldal, 7. fejezet
– Hogyhogy maga nem eszik levest? – csodálkoztam Mr. Crepsleyn, aki csak a száraz kenyeret rágcsálta.
– Nem bírja a gyomrom a denevérhúslevest – felelte.
A kanál úton a szám felé megállt a levegőben. A levesbe áztatott kenyérdarab lepottyant az asztalra.
– Denevérhúsleves? – sikítottam.
– Persze – válaszolta Gavner. – Miért, mit gondoltál, miből készült?
Lebámultam a tányéromban sötétlő folyadékra. A barlangban félhomály volt, de most, hogy jobban odanéztem, láttam a léből kibukkanó vékony, bőrszerű szárnyat.
– Azt hiszem, hányni fogok – nyögtem.
89-90. oldal, 12. fejezet
Nem nőttek tépőfogaim. Vártam, hogy majd előbújnak, ezért minden este belenéztem a tükörbe. Mr. Crepsley három hét múlva rajtakapott.
– Mit csinálsz? – kérdezte.
– Keresem a tépőfogakat – mondtam.
Pár pillanatig csak bámult rám, aztán kirobbant belőle a nevetés.
– Mi nem növesztünk tépőfogakat, te tökfej! – harsogta.
20. oldal, 3. fejezet (Móra könyvkiadó 2001, 2005)
Az élet egyetlen nagy kihívás – […] –, és csak azok tudják igazán, mit jelent élni, akik elfogadják a kihívást.
25. oldal, 3. fejezet
– Mr. Crepsley? Kurda? Vanez? Mit keresnek itt a tengerparton, fényes nappal? – kérdeztem. – Megsülnek a napon, ha nem vigyáznak.
– Félrebeszél! – hahotázott valaki.
– Csodálod? – felelte Mr. Crepsley, és büszkén átölelt.
– Szeretnék leülni egy kicsit -motyogtam. – Szóljatok, ha már lehet homokvárat építeni.
– Mit gondol, mitől lett ilyen gonosz? – kérdeztem. – Nem volt ilyen, amikor ismertem.
– De, ilyen volt – ellenkezett Mr. Crepsley. – Csak még nem talált rá a valódi ördögi énjére. Gonosznak született, mert ritkán ilyen is van. Az emberek szeretik hangoztatni, hogy mindenkin lehet javítani, mindenkinek van esélye. Nekem az a tapasztalatom, hogy nem így van. A jó emberekkel néha előfordul, hogy a rosszat választják, de a rossz emberek nem tudják a jót választani.
– Én ezt nem hiszem – szólt közbe halkan Harkat. Szerintem jó és rossz együtt vannak… mindannyiunkban. Születhetünk úgy, hogy inkább hajlunk… az egyik, mint a másik felé, de a választás lehetősége… mindig ott van. Így kell lennie. Különben a sorsunknak kiszolgáltatott… bábuk lennénk.
– Lehetséges – mordult fel Mr. Crepsley. – Sokan látják úgy, mint te. De én ebben nem hiszek. Legtöbben a szabad választás lehetőségével születnek. De vannak, akik elutasítják a törvényeket, akik kezdettől fogva mindig gonoszok voltak. Meglehet, ők a sorsuknak kiszolgáltatott bábuk, akik azért születtek ilyennek, hogy próbára tegyenek bennünket, többieket. Nem tudom. De az biztos, hogy léteznek természetüknél fogva gonoszok.
115-116. oldal, 10. fejezet