Knut Hamsun személy

Viktor Pelevin: Az agyag géppuska
Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül
Charles Bukowski: Nők
Hamvas Béla: Arkhai
Joseph Goebbels: Napló
Anatolij Ribakov: Nehéz homok
Móra Ferenc: Négy apának egy leánya / Véreim
Izrael Samír: Rasszista állam?
Déry Tibor: Kyvagiokén
Ray Bradbury: A Toynbee-átalakító
Incze Sándor – Dalos László (szerk.): Színházi élet
Molnár Judit (szerk.): Bölcs gondolatok, elmés megállapítások
Dag Solstad: Shyness and Dignity
Karl Ove Knausgård: Álmok
Einar Kárason: Viharmadarak
Jørn Lier Horst: Felicia forsvant

Idézetek

Nikolett_Kapocsi P>!

Próbálta kifürkészni, a fedélzetmester milyen könyvet olvas, a borítón az állt: Knut Hamsun: Csavargók. Jó könyv? Beletelt némi időbe, mire a fedélzetmester észrevette, hogy hozzá szólt valaki, aztán felpillantott a könyvből Lárusre, majd szemügyre vette a kezében lévő könyvet, megnézte a borítóját, hogy megvizsgálja, mi a címe, mintha addig eszébe sem jutott volna, majd így szólt: olyan vándorokról szól, akik nem tartoznak sehová. Ismerek ilyeneket.

66. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Knut Hamsun
Chöpp >!

– És miről szól a regényed?
Vállat vontam.
– Mindenféléről. Szerintem olyan, mintha Hamsun és Bukowski keveréke lenne.

31. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Charles Bukowski · Knut Hamsun
Nazanszkij>!

A háború után elolvastam Hamsun néhány művét: Éhség, Pán, Halk húrokat penget a vándor. […] Vitathatatlan, hogy ezek a könyvek rendkívül hatásosak és magával ragadóak. Másrészt azonban a második világháború éveiben, amikor a németek elfoglalták Norvégiát, Hamsun valóban együttműködött velük, tevékenyen kiállt mellettük, és a hitleristák széles körben felhasználták a nevét propagandacéljaikra. A hitlerista Németország legyőzése után Knut Hamsunt árulásért bíróság elé állították, és a kulturális világ bojkottálta őt.

358. oldal, 20 (Európa-Kárpáti, 1981)

Kapcsolódó szócikkek: Knut Hamsun
5 hozzászólás
Lunemorte P>!

– Te meg mit művelsz? – kapta fel a fejét a férfi.
– Csak újra átgondolom, hogy miket adtam neked. Asszem, John Cheevert visszaveszem.
– Jesszus, mi van már? Én elveszem ezt, te elkapod azt? Tedd csak szépen vissza Cheevert. Itt van neked Puskin. Uncsi. Robbe-Grillet, uncsi francia, Knut Hamsun, uncsi skandináv.
– Nem kell a kritika. Olyan, mintha az ágyamba piszkoltam volna. Ne vizsgálgasd. És ne akard azt az érzést kelteni, hogy nekem jut minden ostobaság, te meg viszed a jó könyveket, jó?!
– Pedig úgy fest. A sok connecticuti köldöknéző, ahogy nyalják egymás seggét az Ötödik sugárúton, és csak szellőztetik a szájukat folyvást!
– De Charles Dickens azért nem pöcsfej, ugye?
– Dickens?! Ebből a századból mutass valakit, aki a nyomába léphet!
– Még szerencse. De azt remélem, látod, hogy Thomas Love Peacock összes regénye ott van nálad. És Asimov. Meg Kafka. Csupa közhely.
– Akkor ki az, aki könyveket gyaláz? – hajolt megint a két kupac fölébe. – Istenem, Peacock minden idők legnagyobb humoristája. Kafka csupa mélység, maga az őrült zsenialitás. Asimov meg isten.
– Hűha, Jézusom – telepedett le a nő is, és kezeit az ölébe ejtve méregette az irodalom rekvizítumait. – Azt hiszem, kezdem érteni, hol kezdett széthullani minden. A könyvekkel, amiket olvastál, és ami nekem mind csupa hulladék volt. És amiket én olvastam, az neked volt mind szemét. Hogy erre hogy nem jöttünk rá már tíz éve?
– Az embernek elég sok minden nem tűnik fel, amikor… – lassított le egészen – amikor szerelmes.

231. oldal, Osztozkodás (Agave Könyvek, 2014)

Chöpp >!

Polikárp, aki úgy tudta, hogy Pesten az írók, még a Nyugat élmunkásai is, mint pl. Babits, Karinthy, Schöpflin, hogy a kisebbekről ne is beszéljünk, olykor kávéházakban is termelnek, Pán nevű, kis könyv alakú paripáján egyenesen a város egyik központi fekvésű „Kafféhus”-ába vágtatott. Csalódás érte. A kávéházban csak híg kávéjukat kortyolgató vastag polgárokra lelt, kik ámuldozva figyelték a nyergéből lepattanó fiatal magyart, s ennek „huj, huj, hajrá” köszöntésére, bár barátságosan, de kissé idegenkedve válaszoltak. Knut Hamsun nevére ugyan legtöbben rábólintottak, de egyetlen könyvét sem olvasták.
– Talán a feleségem – mondta az egyik.
– Úgy hallom, Németországban igenis olvassák – vélte egy másik. – Persze ott is csak a hölgyek.
Polikárp elszomorodott.
– Ó, a költők sorsa! – sóhajtotta. – Hát nemcsak világra jövetelünk kínos pillanatában, de életünk hosszán is a nőkre kell hagyatkoznunk?

36-37. oldal

Déry Tibor: Kyvagiokén Kyvagiokén / A gyilkos és én

Kapcsolódó szócikkek: Knut Hamsun
Chöpp >!

Amennyiben azonban valaki sorsát felbontotta, individuumból személy lett, saját személyének regényidejében él. Ilyen regényidőben él Robinson a puszta szigeten. Így él Thoreau a Walden tó partján, az emberektől elvonultan. Így él Rousseau. Ez a regény örök magány-témája. Hamsunnál a világítótorony őre naphosszat a sziklán ül, és a tengert nézi. Arra a kérdésre, hogy mit csinál, azt válaszolja: Nem látja? Lépést tartok az életemmel.

331. oldal Regényelméleti fragmentum

Kapcsolódó szócikkek: Jean-Jacques Rousseau · Knut Hamsun
Pernilla>!

A zseni olyan villám, amelynél a mennydörgés évszázadokig tart. (Knut Hamsun irodalmi Nobel-díjas norvég író)

66. oldal - Tudomány

Kapcsolódó szócikkek: Knut Hamsun · zseni
Chöpp >!

Elsőként Annát pillantottam meg, aki az ágyam közelében ült. Nem vette észre, hogy felébredtem, mert belefeledkezett az olvasásba – egy kis nyitott Hamsun-kötetet tartott a két tenyerén.

158. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Knut Hamsun
>!

These were the Four Greats. Next, the great writers before them. Norse literature. Folk ballads. Petter Dass. Holberg. Wessel. Wergeland and Welhaven (and not the way it has usually been: Wergeland [and Welhaven]). Ivar Aasen. Vinje. Amalie Skram. From the twentieth century: Olaf Bull. Kinck. Hamsun. Vesaas. Not Mykle; one must at least die before making one’s entry into the schools.

27. oldal (Harvill Secker, 2006)

Carmilla >!

            Hamsun

    Hamsun új könyvét olvastam. Megint „ugyanaz”. A csavargó, aki hazavágyik és nem bír megmaradni otthon. A könyv címe: „A kör bezárul”.
    „Ugyanazt” írja, hetven éve, ahogy a tenger „ugyanazt” mondja, rettenetes erővel és bensőséggel. Nem éppen „cselekményes” író. Hangját akarom hallani, örökké, amíg élek, mint az ifjúság hangját.
    Politikailag, sajnos, megbízhatatlan. Undorral elfordulok tőle, a politikailag megbízhatatlan Hamsuntól. Aztán bemegyek szobámba, előkeresem új könyvét, s titokban, mohón és szomjasan, olvasni kezdem.

96. oldal, Márai Sándor: Őszi tárlat (Népszava, 1990)

Kapcsolódó szócikkek: Knut Hamsun