kép tárgy
Idézetek
A kép bennem van, tőlem és hozzám. Mindaddig, amíg a tükör arcommal pontosan szemben van, benne van a képem, ha a tükör felborulna, a kép megszűnne létezni. Az angyal léte attól függ, hogy az isteni értelem, amelyben megismeri magát, jelen van-e számára. „Mint hajnali csillag a felhők közepében.”
Mi csak azt hisszük, azt szeretnénk hinni, hogy amikor mi nem leszünk, akkor megáll az élet. Nem áll meg. És a képeink a szemétre kerülnek.
i. m.: p. 56. (Gálvölgyi János)
– Alig várom, hogy előkerüljenek a te gyerekkori képeid – súgta a fülembe Jacob. A lehelete megcsiklandozta a nyakamat, és elképzeltem, milyen lenne, ha meg is csókolná. Csak bámultam az ajkait. Visszaemlékeztem a csókra, és bizsergett a szám.
– Szívesen megmutatok párat! – szólt bele hirtelen hatalmas önbizalommal anya.
– De anyaaaa… – nyögtem.
– Van nálam egy nagyon édes. A bátyjával, Claudiussal állnak a kád mellett pucéran. Imádott pancsikolni. Jaj, azok a dundi kis lábacskák…!
– Biztosan cuki voltál! – jelentette ki Jacob.
A magam részéről törvényben tiltanám meg az anyukáknak, hogy a gyerekeiket a cuki-pici-babuci képeikkel és történeteikkel égessék. Megalázó! Anya előadta, hogy egyszer belebüfiztem a szájába! Hát minek lóbált a feje fölött? Meg azt is elmesélte, milyen hihetetlenül érdekes hasmenésem volt a Pacific Science Centerben: – Nem is gondoltam, hogy a kaksi ilyen színű és állagú is tud lenni! – közölte vígan. Azt hittem, elsüllyedek szégyenemben.
334. oldal
Amikor az állványzatot tervezte, Leonardo da Vinci járt a fejében, aki az anghiari csata megfestéséhez egy emelőszerkezetet épített, hogy a fenti részeken is kényelmesen dolgozhasson. És minden egyes napon eszébe jutott az is, hogy az anghieri csata freskója végül sohasem készült el. Hogy a kép aztán tönkrement, mert a viaszos alapozás kikeverésénél a mester eltévesztette az arányokat.
153. oldal Huszonnyolcadik fejezet, avagy a térd története
A falon kép lógott szép keretben, plakátméretű kép, a gyerekággyal szemben, szép fiatal nőt ábrázolt, a nő nevet, a kezében pohár. Láthatóan pillanatkép, ügyes nagyítás kivágva egy társaság alkalmi felvételéből. A képen többen lehettek valaha, vállak látszanak, egy kéz is, de ma már csak a nő. Hogy került ebbe a társaságba, mi van a poharában, és miért nevet, ma már talány. A kislány sokat gondolkodik erről.
… a narcisztikus számára a róla kialakított kép fontosabb, mint a fedezetéül szolgáló tartalom. Ha van is tartalom, ilyenkor nem tud érzelmileg erre támaszkodni, csak az számít, hogy a többiek is észlelik-e a különlegességét. Az átérezhető, meglévő, valós értékei és a külső elismertség iránti igénye tragikusan szétkapcsolt állapotban vannak, így nem tud a belső dolgokra támaszkodni. Ezért olyan kiszolgáltatott és sérülékeny. Másrészt ezért képes elhitetni olyasmit, amit mások nem szoktak. A másik embert a pártjára tudja állítani. A kezdeti, elbűvölő kommunikációjában gyakran kapnak helyet a nagy szavak, a szuperlatívuszok, a csodálat hangjai, a szeretet megnyilatkozásai. Ám később könnyen kiderülhet, hogy ezek mögött nincs valódi érzés.
57. oldal
Mindenki tudja, mi a gonosz. Mindenki hordoz a fejében olyan ikonszerű képeket, amelyek az igazi gonoszság iszonyatát szimbolizálják: a 2001. szeptember 11-én az ikertoronyból előtörő füst- és tűzfelhő, amely mozdulatlanná dermesztette az egész világot; a csupa csont és bőr holttestek hátborzongató halmai a náci haláltáborokban; sok ezernyi vigyorgó koponya Pol Pot halálmezőin; a napalmmal borított meztelen kislány, amint sikoltva rohan a kamera felé…
(első mondat)
Lynn Picknett: Lucifer titkos története 60% A tudás ősi útja és az igazi Da Vinci-kód