Katsa személy

290. oldal, Második rész: Az elvetemült király - 25. fejezet

– Az elsőszülött gyermekemet rólad fogom elnevezni.
Katsa ezen elnevette magát.
– A gyermek kedvéért várd meg, hogy lányod szülessen. Vagy még jobb, ha megvárod, amíg a gyerekeid idősebbek lesznek, és annak adod a nevemet, amelyikkel a legtöbb baj van, és a legmakacsabb.

423-424. oldal, Harmadik rész: Változó világ - 36. fejezet

– Talán tanácsot is kérhetnék tőle – sóhajtotta Keserkék. – Mit gondolsz, Katsa? Te találkoztál vele. Milyennek láttad?
[…]
– Jóképű volt – vélekedett.
Pongor felnyögött.
– Annyira jóképű, hogy a péppé verést is kiérdemli, vagy csak egy lépcsőn lelökésre érdemes?
– Soha nem löknék le egy hetvenhat éves embert a lépcsőn! – tiltakozott Katsa felháborodottan.
– Akkor legalább öregkoromban nyugtom lesz – reménykedett Pongor.

599. oldal, 43. fejezet

Ahogy a fiú a tűz fölé hajolt, fény és árnyak táncoltak a testén. Gyönyörű volt. Katsa megcsodálta, mire Pongor egy mosolyt villantott rá. Legalább olyan szép vagy, mint amennyire beképzelt, mondta neki Katsa gondolatban, mire Pongor hangosan felnevetett.

243. oldal, Második rész: Az elvetemült király - 20. fejezet

– De nem félsz, ugye, Katsa?
– Nem különösebben.
– Persze te soha nem fázol, képes vagy puszta kézzel legyűrni egy medvét, és tüzet rakni a hóviharban, a jégcsapokat használva gyújtósnak.

248-249. oldal, Második rész: Az elvetemült király - 21. fejezet

Ha egy szörnyeteg többé már nem viselkedik szörnyetegként, vajon meg is szűnik szörnyetegnek lenni? Vajon átlényegül valami mássá?

139. oldal, Első rész: Katsa, a halálosztó - 13. fejezet

– Tudom, hogy nem akarod ezt, Katsa. De nem tehetek róla. Abban a pillanatban, ahogy bedübörögtél az életembe, elvesztem. Félek elmondani neked, mire vágyom, mert tartok tőle, hogy… jaj, nem is tudom, hogy talán belevágsz a tűzbe. Vagy ami valószínűbb, hogy visszautasítasz. Vagy ami a legrosszabb, hogy semmibe veszel – mondta, majd hangja elcsuklott, és levette tekintetét Katsáról. – Szeretlek – folytatta. – Sokkal kedvesebb vagy a szívemnek, mint ahogy bárkiről is el tudtam volna képzelni. Na, most meg sírsz miattam, úgyhogy abba is hagyom.

– Nem veszek fel vörös ruhát – jelentette ki.
– Ez a napkelte színe – közölte Helda.
– Ez a vér színe – ellenkezett Katsa.
Helda sóhajtva kivitte a ruhát a fürdőből.
– Lehengerlően néznél ki benne, Úrnőm – mondta –, a sötét hajaddal és a szemeiddel.
Katsa az egyik különösen makacs csomóval küzdött a hajában, hogy kibogozza.
– Ha valakit le akarok hengerelni a vacsoránál, belevágok egyet az arcába – dünnyögte a víz felszínén felgyüremlett buborékoknak.

68. oldal, Első rész: Katsa, a halálosztó - 7. fejezet

– A lábujjaim annyira összenyomorodtak, hogy nem vagyok benne biztos, bölcs dolog lenne-e kiszabadítani őket. Lehet, hogy fellázadnak, elszaladnak a hegyekbe, és vissza sem jönnek.
Katsa bekapott még egy édesmagyal bogyót.
– Szerintem utolérném őket.

264-265. oldal, Második rész: Az elvetemült király - 22. fejezet

– Kat!
– Mi az?
– Elveszettnek látszol. Elfelejtetted, merre van a lakosztályod?
– Próbálom összeszedni magam.
– És ez meddig fog tartani? Szeretném megmutatni néhány új találmányomat!
– Azt mondták, csinosnak kell lennem a vacsoránál.
Raffin elvigyorodott.
– Hát, akkor az évekig is eltarthat.
Raffin nevetésben tört ki, mire Katsa leszakított egy gombot az egyik táskájáról, és a herceg felé hajította. Raffin visított és a földre vetődött, a gomb pedig pontosan ott csapódott a falnak, ahol korábban állt.

61-62. oldal, Első rész: Katsa, a halálosztó - 6. fejezet