Katherine Glanville (Rica) személy
Idézetek
– Mi az a totál lúzer?
– Én csak… Azt jelenti, hogy nagyon szerencsétlen és ügyetlen vagyok – magyaráztam természetesnek szánt hangon. – A mi vidékünkön így mondják… – Lélegzet-visszafojtva vártam a nyilvánvaló füllentésemre a reakciót. Casimir egy másodpercig még figyelt engem, aztán bólintott.
– Értem. Totál lúzer… – ismételte meg ízlelgetve az újonnan tanult szavakat. – Nem vagy totál lúzer – mosolygott rám.
48-49. oldal
-[…] Az egyetlen ember, aki meghatározta a létezésemet, te voltál. Egész
életemben le akartalak győzni, be akartam bizonyítani, hogy jobb vagyok nálad. Reggelente csak azért másztam ki az ágyamnak nevezett rongyos takarók közül, mert alig vártam, hogy végre vitázhassak veled. Szomorú és szánalmas, de
nélküled olyan volt, mintha már akkor megszűntem volna
létezni. Te határozod meg a létezésemet.
– Tudod, néha kedvem lenne megütni téged. Nem is értem, miért… – forgattam meg a szememet. – Neked kéne beolvadnod ebbe a világba, sokkal jobban ideillesz, mint én!
Tele van olyan disznókkal, mint te.
– A világot kétféleképpen menthetjük meg – kezdte Payton immár nagyon komoly hangon. – Egy: végzünk Hale-lel. Kettő: Nem hagyjuk, hogy teherbe ess Casimirtől és megszüld Hale-t. Szerinted melyik tervet egyszerűbb végrehajtani?
– Az attól függ, kinek… – morogtam.
– Ha viszket odalent, van kezed, vakard meg!
10. oldal
– Kérlek!
– Kérsz? – pislogott rám meglepetten, és még a könyvet is az ölébe eresztette, amit eddig olvasott. […]
– Igen, kérlek! Ha így jobban tetszik, a gyenge nő a nagy, erős férfi segítségét kéri – forgattam meg a szemem. Valójában az „okos, rafinált nő kijátssza az ostoba, öntelt férfit” esete forgott fent, de ezt nem kötöttem az orrára. – Kérlek!
123. oldal