katáng növény
A mezei katáng, más néven katángkóró vagy egyszerűen katáng[1] (Cichorium intybus) a őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó növényfaj. Vadcikóriaként is ismert, mivel nemesített változata a cikória.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Mezei_katáng
Gyógyhatásai:
– Májat, vesét, lépet tisztít, az epehólyag tökéletes kiürítését segíti elő
– Leválasztja a vizet, étvágygerjesztő
– Sárgaság ellen jó hatású.
– Elősegíti a bélműködést, nem engedi, hogy az elfogyasztott étel mind felszívódjon és lerakódjon a szervezetünkben. Ebből eredően a fogyasztóteák egyik alkotóeleme.
(Forrás: Szabó György: Javasasszony unokája)
Idézetek
Mert ősz lett közben.
Az erdei ösvényeket átszőtték hallgatag pókok, a galagonya bogyója pirosan fürdött a napban, a legelők tarlott oldalán már csak délben ugráltak a szöcskék, a katáng virága elfakult, az erdő aranyos bíborba öltözött, mert szép akart lenni, mint az öregedő asszonyok, ha elbúcsúznak valakitől, akit szerettek.
Elhidegült a patak is. Méregzöld színe kékre vált, mint a pala, és nem táncoltak már felette szitakötők. De az apró halak még szökelltek benne, csak úgy mozgott a víz utánuk.
144. oldal (1974-es kiadás)
– Martalócok – felelte Talitha néne. – Billogvassal csinálták, azzal ám. Azt mondták, azért, mert szemtelenül nézett rájuk. Huszonöt évvel ennek előtte történt, úgy ám. Most pedig igyátok meg a kávétokat! Akkor is pocsék, ha forró, de ha kihűl, olyan, mint a sár.
Eddie a szájához emelte a bögrét, és óvatosan belekortyolt. Nem nevezte volna sárnak, de nem is volt egy Douwe Egberts.
Susannah is megkóstolta, és meglepetten pillantott föl.
Nahát, ez cikória!
Talitha ránézett. – Azt nem ismerem, csak a katángot, és mi egyfolytában katángkávét iszunk, amióta engem elért az asszonyok átka – az pedig nagyon, de nagyon rég levétetett rólam.
[…] aki azt is tudta mindig, hogy mi a baj, csalánkiütésre csalánteát, vesebajra katángkórót, pattanásra cickafarkfüvet, ízesítőnek mentát, hecsedlit, mi nem a Jávorka-Csapodyból ismertük meg a füveket. Fent a padláson száradtak.
70-71. oldal
Mint a katáng az
utolsó szirmait,
elhullatta az égbolt
a kékeit, el, ma itt.
A diszeli réten át
Hószinü kócsag röppen,
S elúszik előlem várastul
A bazalthegy a ködben.
(Csobánci rekviem)
Németh István Péter: Évszakok kerengője kalendáriumoskönyv
A Szil-ér sáros, fekete partján fehér tulipánok sora nyílt, míg egy fiatal társaság végig nem gyalogolt rajtuk. Az ifjak a haladásért, a reformokért s egyéb társadalmi jótétemények végett lobogtatták fáklyáikat az alkonyati városban. És szegény kis tulipánok odalettek. De ez nem baj, drágám. Kinyíltak, megmutatták magukat, éltek, ameddig módjuk volt rá, és talán lesz, aki emlékezni fog rájuk. Egy kislány, aki a közeli udvarból leselkedett, egy hentes, aki kését a kötényébe törölve a boltja előtt állt. Mályva nyílik a külvárosi népiskoláknál, a gimnázium fala mellett, a latintanár ablaka alatt. A könyvtár kapujában kamilla sárgáll. Katángok kék katonái sorakoznak a rókusi templom előtt, és a ferencesek templomának nyugati oldalán, ahol a múlt télen egy részeg hűlt ki, most kőtörőfű fut a falra!
76-77. oldal
Aki az állatok betegségéhez értett, azt az emberek a maguk bajáról is bizalommal kérdezgették. Gyomorfájdalmak ellen a kocsisok a lovakba éppúgy katángkórófőzetet töltöttek, akár saját magukba. Vérhasra, amely elég gyakori volt köztük, az apróbojtorján főzetét használták. Epegörcs ellen kígyóhagymát, érelmeszesedés ellen fokhagymát pálinkában, megfelelő ráolvasással. Köhögés ellen Szerentséséknél én is őrölt kukorica levét kaptam mézzel, miután a legegyszerűbb és leggyökeresebb gyógyszert, a vizelettel való gargarizálást finnyásan elutasítottam. A ló hályogos szemébe a kocsisok cukorral kevert, finomra tört üvegport fújtak, s az elmarta a hályogot. Az állatok fájós daganataiba farkasalma gyökeret húztak, az jó gyulladást keltett, és összegyűjtötte a gennyet.