ibolya növény
Idézetek
Az ibolya
Jobb nékem itt a bokrok enyhiben
szerényen élni s észrevétlenül;
hol szaggató kéz és zápor nem ér,
és a vihar bántatlan elrepül.
Fedezz el, lágy fű s leveles bokor!
Folyjon kis éltem, amikép folya:
ne legyek én rózsa, vagy liliom,
legyek illatos szerény ibolya!
6. oldal
A part körös-körül fűzfabokrokkal volt besürüzve. A bokrok barkától sárgállottak. A föld kéklett az ibolyától. A tavasz édes illatát köténnyel hordta onnan a délutáni szellő.
161. oldal, 3. rész 1. (1978)
Gárdonyi Géza: Egri csillagok 80% Bornemissza Gergely élete
Virágének
Akármelyik virág, a hóvirág, az ibolya, az árvácska,
a nárcisz, a rózsa, a krókusz, a jácint, az orgona,
a liliom, a tulipán, a rozmaring, a kankalin, a kikerics,
a bársonyos tüdőfű, a békaszem, a boglárka,
a csillagvirág, a nefelejcs, a viola, a borbolya,
a gyöngyvirág, a muskátli, az atracél, a búzavirág,
a csatavirág, a gólyaorr, a harangvirág, a hortenzia,
a madárhúr, a nőszirom, a szívvirág, a cickafark,
a levendula, a mályvavirág, a petúnia, a szarkaláb,
a hajnalka, az aranyvessző, az őszirózsa, a krizantém és a többi,
ha leszakítod, lemetszed, eltéped, megeszed, eltiprod,
lerúgod, megrohasztod, kiszárítod, lekaszálod, akkor egy,
a te füled számára érzékelhetetlen hangfrekvencián felüvölt.
30. oldal
Pál Sándor Attila: Düvő 81% Dalok, énekek, balladák és táncok
És máris ibolyállott az ibolya ibolyahangja.
229. oldal, Ibolyalebeszélő (1994)
Lázár Ervin: Hét szeretőm 90% Válogatott novellák
A napos, déli domboldalon már kinyitotta sok sárga ernyőjét a som, amikor Mókus Bence bácsi egy szép napon az odúablakon kinézett. Ó, mennyi szépet látott! A nedves ágakon ezernyi napsugárka táncolt! A parti füzeken sok kis bozontos barka bolyhosodott, mint megannyi icipici nyuszi farka! …
Kék ibolya és sárga kankalin virult a réten, meg a tavaszi vizek partjain. Vidáman hangicsáltak a hazatért madarak, s ahol a kis ösvény dombnak szaladt, ragyogó fénycsipkébe öltözött egy tüskés, vén bozót, mintha az erdő tündérkéi megnyitottak volna valami égi aranyzuhanyozót.
88. oldal, Mókus Péter kiskertje
– Tudja, tanárnő, mit gondolok az újholdról? Szerintem egy álmokkal teli kis aranycsónak.
– És amikor egy-egy felhőn megbillen, néhány álom kihullik belőle, egyenest a te álmaidba – folytatta Anne.
– Pontosan, tanárnő. Ó, tudtam én, hogy érti! És az ibolyák az ég kis darabkái, amiket az angyalok a csillagoknak vágtak, hogy ragyoghassanak, s ezek a darabok a földre hullottak. A boglárkák megkopott napsugárból vannak, a szagosbükköny pedig pillangóvá válik, amikor a mennyországba megy.
176-177. oldal, Egy boldog nap (Könyvmolyképző, 2005)
Mély erdőn
Ibolya-virág,
Elrejt jól
A boróka-ág.
Minek is rejt az az ág,
Gyere, tágas a világ,
Mély erdőn
Ibolya-virág.
MÉLY ERDŐN IBOLYA-VIRÁG
Télen, amikor a szél vonítva hordta a havat az utakon, és a falut hófúvások ágyazták körül, sokszor álmodtam a tölgyfával. Elképzeltem, hogy recsegve viaskodik a széllel, meg-megrázva fejét, mint egy bozontos óriás, és mindig győztes marad, mert nélküle üres lett volna a réti világ, és kihez mentem volna én tavasszal első tavaszi látogatásra, amikor a rengő levegő melegen nyalja a zsendülő füvet, és a fa alatt kinyitotta már csillagszemét az ibolya. (Ibolya)