Hyde Park helyszín
Idézetek
– Hogy mi történt? – kérdezte elgondolkodva Magnus. – Nos lássuk csak. Ellopott egy biciklit, és áttekert vele a Trafalgar Square-en úgy, hogy egy darabig még a kormányt sem fogta. Megkísérelt felmászni Nelson oszlopára és megküzdeni az admirálissal. Aztán egy kis időre szem elől tévesztettem, és mire előkerült, már a Hyde Parkban járt, ahol belegázolt a tóba, és széttárt karral azt üvöltötte, hogy „Kacsák, fogadjatok el királyotoknak!”
20. oldal
356-357. oldal
– Nem úgy járok, mint egy kacsa.
– Én szeretem a kacsákat – szúrta közbe diplomatikusan Jem. – Főleg a Hyde Parkban lévőket. – A szeme sarkából Willre pillantott; mindkét fiú az asztal lapján ült, lábukat a levegőben lóbálták. – Emlékszel, amikor megpróbáltál rávenni, hogy etessek meg velük egy kacsapástétomot, mert szerettél volna kitenyészteni egy új kannibál kacsafajt?
– Be is falták – emlékezett vissza Will. – A vérszomjas kis dögök. Sose bízzatok egy kacsában!
– Tudja, csak azt bánom, hogy annyit sétáltam hajdanában Londonban, a Hyde parkban, s nem emlékszem egy madárra se, hogy ott milyen madarak voltak. Ezt nagyon bánom. Mert azok az urak és hölgyek azóta hol vannak? De a madarak minden évben visszatérnek, és új örömet hoznak. Minden változik, ők nem változnak. Ezt én elszalasztottam. Ott is, itt is. Ezekre a tavacskákra is legfeljebb kacsázni, libázni jártam. De hogy itt pityer is van, méghozzá rőt begyű, meg pofás vöcsök -ugye, így mondta? – meg kékcsőrű ruca! Ha fiatalabb volnék, önnel tartanék. Ez az igazi, amit ön csinál. Én ostoba voltam. Hiába szórtam ki azt a sok pénzt. Nekem kár volt utaznom, nem láttam semmit. Irigylem önt. A szemét, igen, a szemét irigylem, ahogyan figyeli a természetet, és mindent megismer, mindent észrevesz.
100. oldal
Varga Domokos: Herman Ottó A kalandos és küzdelmes sorsú nagy magyar tudós élete
Miközben Orlando a Hyde Parkban ült, a könyvkereskedő elküldte a megrendelt könyveket, s a ház zsúfolásig megtelt – még a lépcsőházban is mindenütt csomagok hevertek – a Viktória-kor szürke papírba burkolt s csinosan összekötözött irodalmával. Ahány csomagot csak tudott, Orlando mind felvitte a szobájába, a többit az inasokkal hozatta fel maga után, és sebesen elnyeste a számtalan zsineget, egykettőre számtalan kötet bástyázta körül.
[…] Orlando mély tisztelete a nyomtatott betű iránt kemény próba előtt állott, mégis az ablakhoz tolva székét, hogy kihasználja azt a kis fényt, amely valahogy beszűrődött a Mayfair magas házai közt – iparkodott minderről véleményt formálni magának.
235.- 236. oldal