Heathcliff személy
Idézetek
Hirtelen az jutott eszembe, hogy elég nevetséges, ha valaki, akit Mr. Darcynak hívnak, felvágósan félrevonul egy partin. Olyan, mintha valaki, akit Heathcliffnek hívnak, egész este nem lenne hajlandó elmozdulni a kertből, hogy „Cathy!” ordítással csapkodja a fejét egy fának.
21. oldal
Akármiből teremtettek is lelkeink, az övé és az enyém ugyanabból van.
A rossz korban születtem. Az Üvöltő szelek idejében kellett volna. Bár ha én lennék Cathy, levadásztam volna azt a Heathcliffet, és úgy ütöttem volna lovaglóostorral, mint egy szado prosti, aki prémiumra hajt. Csak mondom.
201. oldal
→ |
---|
Meg hogy nem is álmodott arról, hogy egyszer találkozik valakivel, aki így tud szeretni, olyan rajongással, mint az általa bálványként imádott hősök: Mr. Rochester, Heathcliff, Brandon ezredes, Mr. Darcy és Pókember…
197. oldal
6.
Tényleg gyönyörű vidék! Nem hiszem, hogy egész Angliában találnék még egy helyet, ahol ennyire háborítatlanul elvonulhatnék a társaság zsivajától. Az embergyűlölők paradicsoma – és Mr. Heathcliff meg én tökéletesen összeillő párost alkotunk ebben a kietlenségben.
Üdvözlő szelek
15.
Legyél velem örökké… mindegy, milyen alakban… kergess az őrületbe! Csak ne hagyj magamra ebben a feneketlen mélységben, ahol hiába kereslek!
Üvöltő szelek
Két napon át nem ettem ilyenkor. Byront olvastam. Az Üvöltő szelek-et olvastam. Heathcliffre változtattam a nevem. Feküdtem a hátamon. Néztem a lábujjaimat. Utána fokozott energiával vetettem magam a munkába. Jay Gatsby voltam. A nagy túlélő. Vittem az üzletet tovább. Kifelé a régi, nyájas énem maradtam, és ki tudhatta, hogy megtört szív rejtőzik odabenn?
81. oldal
Sam Savage: Firmin 81% Egy alvilági élősdi kalandjai a nagyvárosban
→ |
---|
Ó, Heathcliff, ne legyen ilyen kishitű! Jöjjön a tükör elé, és megmutatom, milyennek kell lennie. Látja ezt a két vonalat a szeme közt, ezeket a vastag szemöldököket? Ahelyett, hogy szép ívben hajolnának felfelé, összehúzódnak középen, és ez a két fekete ördög, mélyen a szemöldöke alatt, sohasem tárja ki ablakát, hanem csak lopva leselkedik, mint a pokol kémei. Próbálja meg, igyekezzék eltüntetni ezeket a gyászos ráncokat, vonja fel szemöldökét, és változtassa át szemeit bízó, ártatlan angyalokká, szabadítsa fel őket a gyanú és a kétkedés alól, hadd lássanak barátot ott, ahol nem biztos, hogy ellenséggel állnak szemben. Ne nézzen úgy, mint a megvert kutya, amelyik úgy tesz, mintha jól tudná, hogy az elszenvedett rúgásokat nagyon is megérdemelte, és e rúgásokért nemcsak a bántalmazót, hanem az egész világot gyűlöli.
Hogy lehet az, hogy én az öböl és környéke sötétségének kinevezett úrnője odáig süllyedek, hogy nanoagyú szépségkirálynős válaszokat gagyogok, amikor vámpírhalhatatlanságom kábító erejét kéne élveznem? Egyszerű: románcribi vagyok, és ez ellen nem tehetek semmit. Ha egy pasas valami romantikust csinál vagy mond, én egyből, hogy „Jaj, elnézést, kedves uram, hadd tekerjem le az IQ-mat, és ha szabad kérnem, hadd ajánljam fel nedves, de tehetetlen vagincmat, ami eltévedt.” A rossz korban születtem. Az Üvöltő szelek idejében kellett volna. Bár ha én lennék Cathy, levadásztam volna azt a Heathcliffet, és úgy ütöttem volna lovaglóostorral, mint egy szado prosti, aki prémiumra hajt. Csak mondom.
200-201. oldal
→ |
---|