Hazel Grace Lancaster személy

– Szerelmes vagyok beléd – mondta halkan.
– Augustus! – szóltam rá.
– Ez a helyzet – felelte. Rám nézett, és láttam a szarkalábakat a szeme sarkában. – Szerelmes vagyok beléd, és nem fogom megtagadni magamtól az igazmondás egyszerű örömét. Szerelmes vagyok beléd, noha tudom, hogy a szerelem csak egy kiáltás az űrbe, a feledés elkerülhetetlen, valamennyien halálra vagyunk ítélve, és eljön a nap, amikor minden munkánk porrá válik, azt is tudom, hogy a Nap elnyeli az egyetlen földünket, de azért szerelmes vagyok beléd.

– Én azt mondom – folytatta Isaac –, hogy Augustus Waters olyan sokat beszélt, hogy még a saját temetésén is képes lesz közbekotyogni. Beképzelt is volt: irgalmas Jézusom, még pisálni se tudott anélkül, hogy ne elmélkedjen az emberi salakanyag metaforikus felhangjain. Hiú is volt: nem hiszem, hogy valaha is találkoztam még egy olyan, testileg vonzó személlyel, aki ennyire tudatában lett volna testi vonzerejének. – Mégis azt mondom: amikor a jövő tudósai beállítanak a házamba a robotszemekkel, és azt mondják, próbáljam ki őket, azt felelem nekik, húzzanak el, mert Gus nélkül nem akarom látni a világot.

– Nem beszélhetek a szerelmi történetünkről, így hát a matematikáról beszélek. Én nem vagyok matematikus, de azért ismerem a matematikát. Végtelenül sok szám van a 0 és az 1 között. Van 0.1 és 0.12 és 0.112, és még ezeken kívül is végtelen mennyiség. Természetesen ennél is végtelenebb mennyiségű szám van a 0 és a 2 között, vagy a 0 és az egymillió között. Egyes végtelenek nagyobbak, mint mások. Ezt egy írótól tanultuk, akit valaha szerettünk. Vannak napok,nem is kevés, amikor haragszom a magam mérhetetlen készletére. Több szám kellene, mint amennyit vélhetőleg kapok, és istenem, de szeretnék több számot Augustus Watersnek, mint amennyit kapott! Mégis, Gus, szerelmem, el sem tudom mondani, milyen hálás vagyok a mi kis végtelenségünkért. A világért se cserélném el. Az örökkévalóságot adtad nekem a megszámozott napokban, és én hálás vagyok érte.

– Hazel a nevem. Augustus Waters volt életem sorsverte nagy szerelme. Eposzba illő szerelmi történet volt a miénk, és nem tudok egy mondatnál többet mondani róla anélkül, hogy el ne tűnnék egy könnytócsában. Gus tudta ezt. Gus tudja. Nem fogom elmondani a szerelmi történetünket, mert, mint minden igazi szerelmi történet, velünk együtt hal meg, ahogy kell.