Haytham Kenway személy
Idézetek
Kegyetlen, kétségbeesett teremtmények vagyunk, akik ragaszkodnak a hódításhoz. Szászok és frankok. Oszmánok és szafavidák. Órákon át folytathatnám. Az emberiség története nem több leigázások soránál.
– Amikor a magadfajta már győzedelmeskedni látszik… mi ismét talpra állunk. Tudod, hogy miért?
Megráztam a fejemet.
– Mert a Rend egy felismerésből született. Nekünk nincs szükségünk krédóra. Mi nem szorulunk rá, hogy kétségbeesett, öreg emberek oktassanak. Nekünk csak annyi kell, hogy a világ olyan legyen, amilyen. Ezért nem lehet sohasem elpusztítani a templomosokat.
[…] Tudja, Haytham Templomos volt. Méghozzá a Tizenhárom Gyarmat Nagymestere. De én tudok valamit Haythamről, amit nagyon kevesen. Talán csak azok, akik elolvasták a naplóját, akik olvasták a leveleit…
[…]
– Mire gondol, Jennifer? Mit tudott róla?
– A kétségeire, gyermekem. A kétségeire. Haythamet a mentora, Reginald Birch vezette be a Templomos tanokba, és minden bizonnyal mély hatással volt rá a tanítás. Elvégre Templomosként halt meg. Ám nem tudta megállni, hogy ne kérdőjelezze meg az ismereteit. Ilyen volt a természete.
181. oldal, 182. oldal
Láthatatlannak érzem magamat, mintha megakadtam volna valahol, a múlt és a jövő közötti semmiben.
19. oldal
– A hatalom sosem lesz a nép kezében – mondta fáradtan –, legfeljebb a hatalom illúziója. És ebben rejlik a valódi titok: a nép nem akarja a hatalmat. A felelősség elviselhetetlenül nagy teher. Ezért állnak be olyan gyorsan a sorba, ha valaki magához ragadja az irányítást. Akarják, hogy valaki megmondja nekik, mit tegyenek. Ez a leghőbb vágyuk. Nem is csoda, hiszen az egész emberiséget szolgának tervezték.
441. oldal
Itt tartózkodunk, sokkos állapotban, a semmiben lebegve, mint megannyi felkavart szellem, amíg nem döntenek a sorsunk felől.
11. oldal