Grom Lichi személy

– Leszállnál rólam? – kérdezte Yaan ingerülten.
– Nem tudom. Elég kényelmesen fekszem – felelte Grom.

– De ő legalább megijedt. Te meg… na mindegy, Paul. Talán épp ezt szeretem benned. Hogy ilyen marha vagy. – Azzal kifordult az ajtón.
Yaan utána kiáltott.
– Hé. állj meg! Tartozol még a válasszal!
– Tartozom? – dugta vissza Grom a fejét, és gunyoros arcot vágott. – Az előbb mondtam el. Mi mást akarsz még? Virágot nem fogok venni, azt elfelejtheted. Na, ka-raa lift, Paul-ra. Szép álmokat – kacsintott rá, aztán faképnél hagyta.
Jellemző volt ittasságának fokára, hogy legalább öt percébe került, mire rájött, mit is mondott Grom. Amikor végre leesett neki, annyira zavarba jött, hogy paprikapiros lett az arca. Végül elnevette magát.

Detája hívást jelzett. Amikor bekapcsolta, meglepődve látta, hogy Lichi van a vonalban.
– Uram, Mr. Marras Udenne alakulatának késése miatt az osztagomat a H-00-ás körzetbe rendelte. Jelentem, hogy amíg meg nem érkeznek, készek vagyunk tartani a frontot.
Yaan elsápadt.
– De hát ez öngyilkosság!
Lichi arcán gúnyos kifejezés jelent meg.
– Nem az, ha még ma ideér Mr. Murisan.
– Mr. Murisan meghalt. Azt az alakulatot én vezetem. Ha minden igaz, két órán belül ott leszünk – felelte Yaan.
Lichi pökhendi arckifejezése továbbra sem változott.
– Remélem, addig nem jönnek rá, hogy ötszáz ember helyett csak ötven védi a vonalat.
– Én is remélem. Bár így is, úgy is én nyerek: ha időben ott leszünk, akkor esélyünk van a csata megnyerésére, ha meg elkésem, legalább megint eggyel kevesebb lesz a pofátlanul öntelt beosztottjaim száma.
Lichi biccentett, de még mielőtt eltűnt volna az arca a holotérből, Yaan látta, hogy még mindig vigyorog.

Lichi belepillantott, aztán Giinre nézett a tejporos zacskók fölött. Arcukat alig fél méter választotta el most egymástól.
– Legyenek nagyon óvatosak ezekkel a tejeszacskókkal – mondta közömbös hangon Giinnek. – Könnyen kiszakadnak.

– Jól vagy? Nem ütötted meg magad?
Az aggodalmas szavak hisztérikus nevetést váltottak ki belőle.
– Nem mindegy? Másfél óra múlva agyonlőnek.

Grom megcsóválta a fejét.
– Erre nem tudom, mit mondjak. Ahogy megláttam… azaz megláttalak a zsilipben… Biztos neked sem volt könnyű, de te engem pátyolgatsz.
– Pátyolgatlak? – kérdezett vissza némileg csodálkozva Yaan.
– Nem húztál be egyszer sem. Ez az én szótáramban már bőven kimeríti a pátyolgatás fogalmát.