Gabriel St. John (Ralston márki) személy
Idézetek
A szerelem sosem egyoldalú vagy önző. A szerelem nagyvonalú, és jó irányba változtatja az életet. A szerelem nem rombol, Gabriel, a szerelem épít.
434. oldal, 22. fejezet (Könyvmolyképző, 2013)
– Szerintem az emberek csak azt látják, amit látni szeretnének, és nem azt, ami a valóság.
327. oldal, 17. fejezet (Könyvmolyképző, 2013)
– Fél füllel azt hallottam, hogy ön állítólag félmeztelenül otthagyott egy grófnét a télikertben, miközben ön a férj haragja elől az ablakon át távozott.
– Ez azért túlzás.
– Azt is mondják, hogy ön otthagyta az ingjét, amit a férj bosszúból elégetett.
– Nem kis túlzás.
Callie a férfi szemébe nézve mondta:
– És mi történt a lelkész lányával, aki egész Devonshire-on keresztül követte önt, nem törődve azzal, hogy ezzel feláldozza a jó hírét?
– Ezt hol hallotta?
– Borzasztó érdekes dolgokat lehet hallani a bálokban, a táncparkett szélén álldogálva, mylord. Miért, nem igaz?
– Azt tisztázzuk azért, hogy ez a hölgyemény szerencsére nem ért utol.
78. oldal, 3. fejezet (Könyvmolyképző, 2013)
– Amikor első alkalommal megcsókoltam, bricsesznadrágban volt.
Ralston elmosolyodott.
– Hát igen… van abban valami, ha egy nő bricsesznadrágban van.
426-427. oldal, 22. fejezet (Könyvmolyképző, 2014)
– Nincs szüksége rám.
Ralston együtt érzőn mosolygott.
– Úgy tűnik, hogy annak a téves feltételezésnek estél áldozatul, amely szerint a nőknek szükségük van ránk. A tapasztalataim ugyanakkor többnyire pontosan az ellenkezőjét igazolják. – Egy pillantást vetett az órájára. – Egy nagyon bölcs férfi egyszer azt tanácsolta nekem: aki elengedi azt az egyetlen nőt, akiért valóban odáig van, az nagyon ostoba. Jobban tenné, ha azonnal elrángatná a legközelebbi lelkészhez, és teherbe ejtené.
428. oldal, 22. fejezet (Könyvmolyképző, 2014)
– Köszönöm, hogy biztatni akarsz, Gabriel, de hidd el nekem, hogy Isabel nem szeret engem.
– Dehogynem szeret – szólt a bátyja olyan határozott hangon, mintha Ralston márki szava elegendő lenne ahhoz, hogy ez valósággá váljon.
– Pedig nem.
– Ők mindig szeretnek minket.
427. oldal, 22. fejezet (Könyvmolyképző, 2014)