Facebook fogalom
A Facebook amerikai alapítású közösségi hálózat, amely 2004. február 4-én kezdte meg működését.
Bővebben itt: https://hu.wikipedia.org/wiki/Facebook
Idézetek
109-110. oldal, Február 7., hétfő (Ciceró, 2012)
→ |
---|
– Bius, én megyek – köszörültem meg a torkom, a húgom széktámláját bámulva. Semmi. – Bius, elköszönni jöttem – próbálkoztam újra. Á, lehetetlen. Vettem egy mély levegőt, és bedobtam az adu-ászt. – Bius, Justin Bieber áll az ajtóban.
Erre persze pörgött a szék, és már felém is fordult napfényt idén nyáron nem látott arcú húgom. A kamaszokkal könnyű, bármit mondasz, nem reagálnak, azonban vannak kódolt nevek és kifejezések, amikre még álmukban is kipattan a szemük. Facebook, One Direction, McDonald's vagy éppen Justin Bieber. És tényleg bejön.
19. oldal (Ciceró, 2013)
A Facebook elvileg közösségi oldal, ám úgy látom, a legtöbb ismerősöm, magamat is beleértve, túl sok időt tölt a saját profilja szerkesztgetésével meg a mások üzenőfalának összefirkálásával ahelyett, hogy inkább személyesen találkoznának.
139. oldal
A Facebookon látszólag többnyire mindenki boldog; boldog születésnapja és boldog névnapja van, örvendezhetünk új frizurájának, jól sikerült profilképének, szerető párjának, gyönyörű családjának, gyermeke újabb sikerének, továbbá, hogy milyen káprázatos helyekre utazik, milyen jókat eszik-iszik. És mindjárt késztetést is éreznek, hogy az örömüket, sőt a táplálkozásukat is megosszák velünk. Mi meg csak szorongunk. „Mi a fene? Mindenki boldog, csak mi szomorkodunk, mérgelődünk, bosszankodunk, sírdogálunk néha?” De inkább mi is megosztjuk az arcunkra erőltetett smiley-maszkot, hadd lássák az emberek, bennünket sem kell sajnálni, kicsit azért mi is boldogok vagyunk ám. Cserébe csupán egy felemelt hüvelykujjat, szívecskét, pár jó szót várunk. Sok embernek manapság csak ennyi figyelem jut.
36. oldal
Vacsora után felnéztem a netre. A Facebookon pörgött az élet, mindenki magához adott vagy húsz ismerőst, lájkolt harminc oldalt (a legtöbb értelmetlen), meg úgy általában kommentálgattak. Én gondoztam egy kicsit a farmom, aztán, miután Virág átküldött egy rakás applikációt, kitöltöttem néhány tesztet. Csupa okos eredmény. 60%-ban jókedvű vagyok (tényleg, pff), akit szeretek, viszontszeret (hogyne), Justin Bieber lesz a férjem (mivaaan?), és a mai zenedobozomban egy Lionel Richie-dal volt. Na, azt átadom anyunak, amúgy meg kiléptem, megyek olvasni.
250. oldal, Március 24., szerda (Ciceró, 2011)
Írtam egy rövid regényt, és találtam egy meglehetősen szűk körben ismert kiadót, amely meg is jelentette. Az üresség anatómiája megbukott, két hónap alatt hetvenkilenc példány fogyott el, és ebben azok is benne vannak, amelyeket én vettem meg. Pedig ezeregyszáznyolcvanketten lájkolták a Facebook-posztomat, amelyben bejelentettem, hogy hamarosan megjelenik a könyv. Kilencszáztizenkilencen kommenteltek. , Gratula! , Büszkék vagyunk! ", , Proud of you! , Congrats bro"" , Bravó! Feldobtál! (én meg pofára estem), , Kösz, tesó, ez igen!", , alig várom, Insallah!", , Mikor jön ki?" (a posztban ott a megjelenés dátuma), , Hogy lehet beszerezni?" (az is ott van), , Mennyibe kerül?" (az is), , Érdekes cím!", , Példakép vagy az ifjú nemzedék előtt!", , Miről szól?" (ez a kérdés maga a Rontás az irodalomban), , Meg lehet rendelni?", , Megvan PDF-ben" stb. Hetvenkilenc eladott példány.
22. oldal
Óra végén Vladár felhívta a figyelmünket a hétfőn induló nyílt szakkörök hetére.
– Mindenkit szeretettel várok a rajzszakkörön! – csukta össze a naplót.
– Ren, de kár, hogy üti az olvasókört, nem? – kacsintott felém Ricsi.
– Igen – hebegtem, mert Vladár ridegen méregetett.
– Ezt én is igazán sajnálom – közölte, mire a többiek elröhögték magukat. Hát, nem én vagyok a kedvence. Kéne egy közös kép a Facebookra. ☺
34. oldal, Szeptember 2., csütörtök (Ciceró, 2011)