Étienne St. Clair személy
Idézetek
– Mit csinálunk? – kérdezi feszült hangon.
Olyan gyönyörű, olyan tökéletes. Szédülök. A szívem zakatol, a pulzusom száguld. Az arcomat az övé felé fordítom, és ő ugyanilyen lassú odafordulással válaszol. Lehunyja a szemét. Az ajkaink szinte összeérnek.
– Ha kéred, hogy csókoljalak meg, megteszem – suttogja.
Ujjai a csuklóm belső oldalát simogatják, és én lángra gyúlok.
– Csókolj meg! – kérem.
Megteszi.
322. oldal
– Gyere már! – böki meg Anna a fiúja vállát. – Nem mutatod meg nekem azt a micsodát?
– Milyen micsodát?
A lány St. Clairre mered. Az vissza. Anna felénk billenti a fejét.
– Ja, persze – áll föl St. Clair. – Azt a micsodát!
Kisietnek. Ahogy becsukódik az ajtó, a srác még bekiált:
– Lola, Cricket is szeretné ám megmutatni neked a micsodájááát!
– Étienne vagyok – mutatkozik be. – Egy emelettel feljebb lakom.
– Én meg itt – mutatok bárgyún a szobám felé, miközben az agyam kattog: francia név, angol akcentus, amerikai iskola. Anna összezavarodott.
20. oldal, 2. fejezet
– „Csengőszó, Batman jó, Robin, ébredj fel…"
– Igen, remek. Értem. Ha-ha. Milyen hülye vagyok.
– Mi van? Ez csak egy karácsonyi dal – vigyorog, és most már kicsit hangosabban folytatja:
– „Batmobil lerobban az M1-es úton, hej!"
– Várj! – fortyanok fel. – Hogyhogy?
– Hogyhogy hogyhogy?
– Rosszul énekled.
– Nem, nem. – Kis szünetet tart. – Miért, te hogy énekled?
Megütögetem a kabátom zsebét, hogy megint ellenőrizzem az útlevelemet. Phű. Még mindig ott van.
– Úgy, hogy: „Csengőszó, Batman jó, Robin fészket rak…"
– „Fészket rak?" Robin nem „ rak fészket… „
– „Batmobil lerobban, és Joker hülyét kap.”
Egy pillanatra rám mered, majd tökéletes meggyőződéssel közli:
– Nem.
– De – felelem ugyanolyan határozottan. – Most komolyan, mi van azzal az úttal?
– M1-es. Ami összeköti Londont Leedsszel.
Önelégülten ránézek:
– Na, látod. Batman amerikai. Nem jár az M1-es úton.
– Amikor nyaral, akkor igen.
216-217. oldal