Dr. Jane Darlington személy

– Mi a baj?
– Ezt nézd meg!
– Úristen!
A férfi hitetlenkedve bámulta a gabonapehely-halmot Az összes mályvacukor hiányzott belőle! Volt közte rengeteg bézsszínű, cukormázzal bevont zabpehely, de egyetlen árva mályvacukor sem. Se egy szivárványszínű vagy zöld lóhere, se egy kék hold vagy egy lila lópatkó, se egy sárga hogyishívják. Egyetlen egy mályvacukor se.
– Talán valaki megdézsmálta a dobozból – indítványozta Jane hűvös, tudományos hangon.
– Senki sem dézsmálhatta meg! Szorosabban be volt zárva, mint egy széf, amikor
felnyitottam. Valamit a gyárban ronthattak el.
Cal felugrott a székről, s visszament a kamrába egy újabb dobozért. Már csak ez hiányzott ahhoz, hogy még pocsékabb legyen a reggele. Kiborította a gabonapelyhet a kukába, feltépte a másik dobozt, beleöntött a tálba egy kupacot, de nem látott mást, csak cukorral bevont zabpelyhet. Mályvacukrot nem.
– Ezt nem hiszem el! írni fogok a General Mills elnökének! Nincs náluk minőségellenőrzés?
– Biztos vagyok benne, hogy csak véletlen.
– Nem számít, hogy véletlen-e vagy sem. Megengedhetetlen hogy ilyesmi megtörténjen.
Az embernek vannak elvárásai, ha egy Lucky Charmst vesz.
– Akarod, hogy csináljak neked egy finom búzakorpa bagettet mézzel a tetején? Ihatnál
hozzá egy pohár lefölözött tejet.
– Nem kérek bagettet, lefölözött tejet pedig pláne nem. A Lucky Charmsomat akarom!
[…]
…a mindenségit, majd ő megtanítja a General Millst, hogy ne adjanak ki a kezükből rossz minőségű gabonapelyhet. Felrántotta a Jeep ajtaját, s ekkor megpillantotta őket. A mályvacukrokat. Apró mályvacukrok százai borították az ülést. Piros luftballonok, rózsaszín szívek, kék holdacskák. Szanaszét mindenhol. A műszerfalon, az első ülésen, a hátsó ülésen. Vörös köd ereszkedett le a szemére. Bevágta az ajtót és berontott a konyhába. Megöli!
Jane a bárpultnál ült, teázott. – Elfelejtettél valamit?
-Igen, valamit nagyon elfelejtettem. Téged agyonütni!
Jane egy cseppet sem látszott úgy, mintha megijedt volna….
Cal fogta az egyik Lucky Charmsos dobozt, és szanaszét szórva a gabonapelyheket, megfordította. Feltépte a leragasztott hajtókát az alján, s persze hogy az ügyes vágást a belső zacskón leragasztották celluxszal.
A fogát csikorgatta. – Nem gondolod, hogy ez kissé gyerekes?
– Bizonyára az. És végtelenül kielégítő. – Jane kortyolt a teájából.

248. oldal

– Fogadni mernék, hogy anyám nem zengett dicshimnuszokat rólam.
– Egy ideig az általad támogatott jó ügyekkel érvelt. Aztán azt kezdte el magyarázni, hogy együtt ugróiskoláztatok, de elsírta magát és ki kellett mennie, úgyhogy nem tudom, mit akart közölni vele.
– Annie? Mit mondott Annie?
– Hogy a sátán ivadéka vagy, és jobb lesz nekem nélküled.
– Ilyet nem mondott.
– Valami hasonlót.

394. oldal

Mit sem törődve saját kielégülésével, ökölbe szorította a kezét. Ússzatok! Ússzatok, harcos babacsinálók! Ússzatok, ti édes kis buta babacsinálók!

– Kész vagy már beadni a derekadat?
Jane tekintete a férfi ajkára siklott és felsóhajtott.
– Majdnem.
– Ugye tudod, hogy nem fogom megkönnyíteni a dolgodat? Semmi másba nem vagyok hajlandó belemenni, csak abba, hogy fényes nappal vetkőztesselek le.
– Tudom.
– Lehet, hogy még meg is sétáltatlak kint.
Jane savanyú képet vágott.
– Nem lennék meglepve.
– Természetesen nem anyaszült meztelenül.
– Csupa szív vagy.
– Valószínűleg megengedném, hogy felvedd az egyik magas sarkúdat.
– Millióból csak egy van ilyen, mint te.

– Te voltál a legjobb születésnapi ajándék, amit valaha kaptam.
– Köszönöm.
– Szeretném viszonozni, de figyelmeztetlek, hogy az én ajándékom fele annyira sem jó, mint a téid volt. Azért tartsd meg.
– Rendben.
Cal a saját nyakára kötötte a szalagot és elmosolyodott. – Boldog születésnapot, Rózsabimbó.

-Hidd el… olyan valakivel élni, aki a mindenség-elméletet kutatja, épp elég kihívás. El tudod képzelni, milyen az, amikor legelső dolgod reggel matematikai egyenleteket megpillantani az újságod címoldalán vagy a bevásárló listád alján, miközben csak biztos akartál lenni abban, hogy ne felejts el sört venni? Vagy a müzlisdobozon, amikor még alig bírod a szemedet is kinyitni?
– Soha nem írtam a müzlisdobozodra! – ugrott fel Jane.
– De még mennyire! Rá a Lucky Charmsom fedelére.
– Csak kitaláltad! Ez koholmány! Elismerem, hogy néha szórakozottan firkálgatok, de… – Jane elhallgatott, eszébe jutott ugyanis egy néhány héttel ezelőtti reggel, amikor semmi más nem akadt a keze ügyébe, csak egy müzlisdoboz. Visszaült és tovább makacskodott. – Ez bosszantó, de nem jelent kihívást.
– Csak hogy tudd, professzor, néha beszélek hozzád, te pedig minden előzetes figyelmeztetés nékül ott hagysz. – Cal csípőre tette a kezét és Jane felé közeledett – Testben ott állsz előttem, de az agyad kirepül a hipertérbe.
Jane felvetette az állat. – Bosszantó, de nem kihívás.
– Megölöm. – Cal a fogát csikorgatva lerogyott a szülei mellé a kanapéra és az öccsére nézett. – Látod, kivel van dolgom?
– Másrészről – felelte Ethan –, nagyon csinos meztelenül.
– Ethan! – Jane szégyenkezve fordult Lynnhez. – Ez nem az, aminek hangzik. Véletlen volt.
Lynn szeme elkerekedett. – Különös véletlen.

-Ne aggódj, Odell Hatcher és én évek óta barátok vagyunk. Inkább amiatt izgulj, hogy megtaláljuk a megfelelő tapétát a konyhába.
– Tapétát? Azért hoztál ide, hogy tapétát válasszak? Cal úgy nézett rá, mintha megbuggyant volna. – Másképp hogy bizonyítsam be az érzéseimet?
-De…
– Itt vagyunk. – A férfi nem túl gyengéden leültette a tapétarészleg pultja előtt elhelyezett székek egyikére, aztán megfordult, hogy az ezerféle tapétától roskadozó polcokat tanulmányozza. – A fenébe, nem tudtam, hogy ilyen nehéz lesz. – Olvasni kezdte a címkéket. – Fürdőszoba. Étkező. PVC. Gyapothulladék. Mi a fene az a gyapothulladék? Nincs valami… nem is tudom… lovas? Látsz ló kategóriát?
– Ló kategóriát?
[…]
Amíg Cal kimagyarázta magát a rablásból, Jane kimászott a pult mögül, felült a székre és próbált rájönni, hogy gondolhatta Cal, hogy a tapétaválasztással bebizonyíthatja a szerelmét. A leghalványabb összefüggést sem látta. Cal mérges volt rá, amiért leszedte, de mi köze egy új tapétának a szerelemhez? A férfi nyilvánvalónak látta az összefüggést, s amikor Jane magyarázatot sürgetett, Cal hitetlenkedő pillantása megkérdőjelezte minden IQ-teszt eredményét, amit Jane valaha is megírt.
Bármennyire is zavaros volt ez az egész, egy dologban Jane biztos volt. Cal logikája szerint ez a késő esti bevásárlótúra bebizonyította a szerelmét, és kész. Áruló melegséget érzett odabent.
Harley Crisp végre bezárta az ajtót, míg Cal egy köteg pénzzel lett szegényebb. Magukra maradtak a boltban.
Cal elbizonytalanodva nézett Jane-re. – Ugye nem hiszed, hogy megőrültem? Ugye érted, mit bizonyít a tapéta?
Jane-nek fogalma sem volt, de addig, amíg a férfi olyan pillantással nézett rá, amiben benne volt a szíve, hangját pedig az örök szerelem lágyította el, sosem vallotta volna be.
– Amit igazán meg akarok tenni érted, drágám, az megnyerni egy futballmeccset – mondta Cal rekedten. – Dan Calebow is megtette egyszer Phoebe-nek, s én is meg akarom neked. Sőt! Valami még nehezebbet szeretnék tenni. Igazán embertpróbálót. – Arcán reményteli kifejezéssel várt.
– Mint a tapétaválasztás? – ajánlotta Jane próbaképpen.
A férfinak felcsillant a szeme, mintha Jane most adta volna meg neki az univerzum megfejtésének a kulcsát. – Hát érted. – Felnyögött és lehúzva Jane-t a székről, a karjába vonta.
– Halálosan féltem, hogy nem fogod. Megígérem, hogy minél hamarabb kitalálok magamnak valami munkát.
– Ó, Cal… – Jane szavait elnyomta a boldog zokogás. Halvány lila gőze sem volt, milyen logikát talált ebben a férfi. Nem értette, miért törtek be egy barkácsboltba, miért választanak tapétát, csak azt tudta, hogy Cal érzései őszinték és nem a kihívásról szólnak. A férfi nekiadta harcos szívét, ő pedig nem hagyta, hogy gyermekkori sebei megakadályozzák abban, hogy elfogadja.

– A tények a következők… Szeretem Jane-t és ő is szeret engem. Nem akarok elválni tőle, ő sem tőlem. Láb alatt vagytok mindannyian. – Elhallgatott.
Másodpercek teltek el. Egyik a másik után.
– Ennyi? – kérdezte végül Ethan. Cal bólintott.
Kevin Jane-hez fordult. – Cal azt mondja, láb alatt va¬gyunk. Ha nem lennénk itt, visszamennél hozzá?
-Nem.
– Sajnálom, Bombázó. Valami mást kell kitalálnod.
– Eltűnnél a francba? – förmedt rá Cal Kevinre. – Neked ehhez semmi közöd. Nem viccelek, Tucker. Azt akarom, hogy menj el. Most!
Jane látta, hogy Kevin nem akarja tovább feszíteni a húrt. De ahogy elkezdett felállni, Annie szavai visszaparancsolták a székre. – Rá is tartozik, és marad!
Cal a nagyanyjához fordult. – Nem is családtag!
– A jövő, Calvin, ugyanaz a jövő, amelyikkel nem akarsz szembenézni.
Cal felbőszült. A zsebébe nyúlt, elővett egy kulcscsomót és Kevinhez vágta, aki miközben elkapta, lassan felállt.
– Sajnálom, Mrs. Glide, de most jutott eszembe, hogy már megbeszéltem valamit.
Jane, végre kiutat látva a zűrzavarból, odalépett hozzá. – Veled megyek.
A szobában mindenki megdermedt.
– Ez – mondta Kevin – …nagyon rossz ötlet.
– Üljön le, Jane – szólalt meg Jim határozott atyai hangon. – Különben is túl késő van ahhoz, hogy ma már gépet kapjon, úgyhogy akár meg is hallgathatja Calt. Kevin, köszönjük az aggodalmát.
Kevin bólintott, együttérzően Jane-re mosolygott, gondterhelt pillantást vetett Calra, aztán elment.