Daphne Bridgerton személy
Idézetek
– Ha úgy határoz, hogy feleségül veszi a nővéremet…
Daphne majdnem félrenyelt egy darab kétszersültet.
– …fogadja jóváhagyásomat.
Simon alig kapott levegőt.
– De ha mégsem – folytatta Hyacinth pajkosan mosolyogva –, nagyon lekötelezne, ha megvárná, míg elég nagy leszek.
127. oldal, 8. fejezet (GABO, 2010)
– Nem tudod… – mondta Anthony halk, de a dühtől szinte remegő hangon –, te nem tudod, hogy miket csinált.
– Biztos vagyok benne, hogy nem többet, mint amit te – jegyezte meg Violet fortélyosan.
– Pontosan erről van szó! – bődült Anthony – Szentséges ég! Pontosan tudom, mi jár most a fejében, és annak semmi köze se költészethez, se rózsákhoz!
Simon éppen arra gondolt, hogy rózsasziromágyra fekteti Daphnét.
– Hát, a rózsákhoz talán mégiscsak köze van – mormogta.
123. oldal, 6. fejezet (GABO, 2010)
– Tudjátok, mindig is gyanítottam, hogy a férfiak idióták – jelentette ki Daphne. – De erről bizonyosságot egészen máig nem sikerült szereznem.
133. oldal, 7. fejezet (GABO, 2010)
– Négy fivérem – szólt Daphne, leszúrva a kaput –, elég jó oktatást jelent.
– Biztosan sok mindent tanult tőlük – mondta Kate, meglehetős érdeklődéssel. – Tud monoklit csapni egy férfinak? Földre küldeni egyetlen ütéssel?
Daphne igen szélesen, kajánul mosolygott.
– Kérdezze meg a férjemet.
– Mit kell kérdeznie tőlem? – szólt oda neki a herceg, miközben Colinnal a fa másik oldalán szúrtak le kaput.
– Semmit, semmit – felelte a hercegné ártatlanul. – Azt is megtanultam – súgta Kate-nek – mikor a legjobb, ha az ember nem szól semmit. A férfiakkal sokkal könnyebb bánni, ha megértünk néhány alapvető dolgot a természetükről.
– Mik ezek? – érdeklődött Kate.
Daphne közelebb hajolt, tenyeréből tölcsért formálva súgta: – Nem olyan okosak, mint mi, nincs olyan ösztönös megérzésük, mint nekem, és a felét sem kell tudniuk, hogy mit csinálunk. – Körülnézett – Ugye nem hallotta?
Simon kilépett a fa mögül.
– Minden szót hallottam.
Kate küszködött, hogy el ne nevesse magát. Daphne talpra ugrott.
– Pedig igaz – szólt Daphne pajkosan.
Simon karba fonta a kezét.
– Hagyom, gondold csak így. – Azzal Kate-hez fordult – Az évek folyamán megtanultam egy-két dolgot a nőkről.
– Valóban? – kérdezte Kate nagy érdeklődéssel.
A herceg közelebb hajolt, mintha súlyos államtitkot közölne.
– Sokkal könnyebb bánni velük, ha hagyjuk, hadd higgyék, hogy okosabbak nálunk és jobban megéreznek dolgokat, mint mi, férfiak. És – tette hozzá sokatmondó pillantást vetve feleségére – sokkal békésebb az életünk, ha csak ötven százalékát tudjuk annak, amit tesznek.
A családnál semmi sem érezteti az emberrel jobban, hogy sosem nőtt fel.
– Az emberek többsége melegszívűnek és szeretetre méltónak talál.
– Az emberek többsége bolond – közölte Simon nyersen.
– Anya azt mondta, igen vad hangulatban vagytok, és hagyjalak benneteket békén, de úgy gondoltam, meg kell bizonyosodnom, hogy nem öltétek meg egymást.
– Nem – felelte Anthony zord mosollyal. – Csak egy kis fojtogatás történt.
Daphne becsületére legyen mondva, szeme sem rebbent.
– Ki fojtogatott kit?
– Én fojtogattam őt – felelte a bátyja. – Aztán viszonozta a szívességet.
– Értem – mondta Daphne elgondolkodva. – Sajnálom, hogy lemaradtam erről a szórakozásról.