Daniel Kalbi személy
Idézetek
A félelem haraghoz vezet. A harag a gyűlölethez. A gyűlölet a sötét oldalra.
324. oldal, Huszonnyolcadik fejezet
Felnéztem Gabriel, az angyal magas szobrára, ahogy letekintett ránk. Faragott szemének pillantása mintha Daniel fején nyugodott volna. A kíváncsiság végül odavont mellé a padra.
– Hiszel az angyalokban? Az igaziakban?
Vállat vont.
– Nem hiszem, hogy tollas szárnyuk van, vagy ilyesmi. Úgy hiszem, ők is emberek, akik jó dolgokat tesznek annak ellenére, hogy cserébe nem kapnak érte semmit. Az olyanok, mint az apád… és te.
104. oldal
– Mondtam,hogy addig maradok,amíg csak kellek neked. – Elmosolyodott,arca csupa gödröcske és körmönfontság. – Vagy a szíven szúrás annak a jele,hogy szakítani akarsz?
– Azon az éjjelen, amikor meggyógyítottál – folytatta Daniel- mit éreztél?
[…]
– Szerelmet – feleltem. – Eléggé szerettelek ahhoz, hogy mindent feláldozzak érted. Azt akartam, hogy megyógyulj, bármibe kerül is. Azt hittem, hogy elveszítem a lelkem, de ennél sokkal fontosabb volt az, hogy megmentsem a tiédet.
314. oldal
April szeme kikerekedett. Közelebb hajolt,és azt suttogta: – Szerelmes vagy belé,ugye?
– Barlowba?
– Tudod kiről beszélek. – Hátranézett Dánielre,aki a lábán dobolt.