Clara del Valle személy

Isabel Allende: Kísértetház

Idézetek

Angele>!

Apja megtiltotta neki, hogy kártyát vessen, és hogy megidézze a kísérteteket, mert a kóbor szellemek zavarták a többi családtagot, és halálra rémisztették a cselédeket.

Kapcsolódó szócikkek: Clara del Valle
moni79>!

Az inga önálló kitérései megjelölték a betűket, és így alakultak ki az üzenetek spanyolul vagy eszperantó nyelven, bizonyságul, hogy pusztán ezek a nyelvek érdeklik a más dimenziók lakóit, és nem az angol; Clara ezt levélben közölte is az angol nyelvű nagyhatalmak követeivel, akiktől sohasem kapott választ, mint ahogy az egymást követő oktatási miniszterektől sem, akiknek azt javasolta, hogy az angol és a francia nyelv helyett, melyeket csupán a tengerészek, az ügynökök és az uzsorások használtak, az eszperantót oktassák az iskolában a gyerekeknek.

282. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Clara del Valle
AeS P>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Így aztán Alba abban a meggyőződésben nőtt fel, hogy isteni ajándék az, hogy ő épeszű. Meg is tárgyalta a nagyanyjával.
– Bizony, majd minden családban akad bolond vagy hígvelejű, lánykám – bizonygatta Clara, fel sem emelve szemét a kötésről, mert oly sok év alatt sem tanult meg úgy kézimunkázni, hogy ne kelljen odanézne. – De sokszor nem is tudjuk, mert rejtegetik a szerencsétleneket, mintha bizony szégyellni kellene őket. Ha vendégség van, bezárják őket egy eldugott szobába. Pedig semmi szégyellnivaló sincs rajtuk, hiszen ők is Isten teremtményei.
– De hát a mi családunkban egy sincs, nagyanyám – tiltakozott Alba.
– Nincs. Nálunk az őrület olyan szépen elosztódott, hogy mindenkinek jutott belőle, ezért nincs egy igazi saját bolondunk.

296. oldal (Európa, 1994)

Kapcsolódó szócikkek: Clara del Valle
AeS P>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Clara elfogulatlan, szemérmetlen érzékisége nem elégítette ki. Sokkal többet kívánt: nemcsak a testét akarta birtokba venni, hanem a belőle sugárzó, megfoghatatlan fényességet is, de Clara mindig megszökött előle, még azokban a pillanatokban is, amikor csaknem meghalt a gyönyörtől. Esteban úgy érezte, hogy a keze túl súlyos, a lába túl nagy, a hangja túl kemény, a szakálla érdes, és az erőszakos, olcsó szerelmeskedés túlságosan a vérévé vált, de elhatározta, hogy azt se bánja, ha ki kell bújnia a bőréből, akkor is meg fogja hódítani a feleségét.

106. oldal (Európa, 1994)

Kapcsolódó szócikkek: Clara del Valle
avistori>!

Clara a családi ház falai között serdült fel a gyermekkorból, a bámulatos históriák és a csendes nyugalom világában, ahol nem óra és naptár mérte az időt, ahol a tárgyak saját életet éltek, ahol az eltávozottak együtt ültek az asztalnál az élőkkel, és társalogtak velük, múlt és jövő szerves egységbe olvadt, de a jelen valósága úgy hatott, mint törött tükrök kaleidoszkópja, amelyben bármi megtörténhet. […] Clara az élet kegyetlenségeitől védetten, a neki teremtett világban élt, ahol az anyagi dolgok közönséges igazsága összekeveredett az álmok kavargó, zavaros igazságával, ahol a fizika és logika törvényei nem mindig érvényesültek. Clarát életének ebben a szakaszában úgy lefoglalta ez a képzeletbeli világ, olyan elégedett volt, a levegő, a víz és a föld szellemeinek társaságában, hogy kilenc éven át nem érezte fontosnak, hogy beszéljen.

89. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Clara del Valle
AeS P>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

„Nagyon sok dolgod van, hagyd az önsajnálatot, igyál egy kis vizet és kezdj írni”, mondta Clara az unokájának, azzal eltűnt, úgy, ahogy jött.

434. oldal (Európa, 1994)

Kapcsolódó szócikkek: Clara del Valle